Ha az RMDSZ a tanügyi törvény elkaszálása miatt kilép a kormányból, az eredeti román demokrácia húszéves történetének egyik legválságosabb periódusa kezdődhet el.
Ha tényleg kilép. Hiszen vezetői úgy érezhetik, becsapták és átverték őket, mint már annyiszor, mert ha nem is a kormányon múlt a döntés, a kormánypárt szenátusi oktatási bizottságának tagja tapsolt, amikor bejelentették az alkotmánybíróság határozatát, és nem is rejtette véka alá, hogy örül a döntésnek.
Az RMDSZ esetleges kilépésével megszűnne a kényes egyensúly, a kormánykoalíció elveszíti minimális parlamenti többségét is, s kisebbségben kormányozhat tovább. A Tăriceanu-kormánynak, a liberálisoknak és az RMDSZ-nek a szociáldemokraták háttértámogatásával ez sikerült ugyan, de a Boc-kormány esetében ez teljességgel kizárható, hiszen harcos s állandóan bizalmatlansági indítványokkal operáló ellenzéke egyre erőteljesebben követeli a kormányfő lemondását és kabinetje távozását. Az is világos, hogy a demokrata liberálisok már képtelenek összehozni egy újabb minimális parlamenti többséget. Nincs, hogyan. De az ellenzék is képtelen lenne erre — az RMDSZ nélkül! —, még akkor is, ha a szociáldemokraták és a liberálisok félretennék végre ideológiai és személyeskedő vitáikat, és összefognának. A mérleg nyelve tehát az RMDSZ, de a mostani helyzetben nehezen tudnánk elképzelni, hogy a tanügyi törvény elkaszálásában főszerepet játszó szociáldemokraták össze fognának velük.
A helyzetet bonyolítják a láthatólag elemében lévő államfő egymásnak ellentmondó nyilatkozatai is. Ő hol saját volt pártja honatyáit ostorozza, azt sem tudják, miről szavaznak, noha nem lenne egyéb dolguk, mint a megfelelő gombokat nyomogatni, hiszen hátravan még a költségvetési és a nyugdíjtörvény megszavazása, hol ,,mérgezett" parlamenti többségről beszél, s azt fejtegeti, hogy az államfő a pártok felett áll (lebeg, mint Mohamed koporsója), s az a kötelessége, hogy a kialakuló parlamenti többség mellé álljon. Ebben a megállapításban, amit félig-meddig visszavont s félremagyarázott, van némi csalárdság is, hiszen a jelenlegi helyzetben a liberálisok és a szociáldemokraták képtelenek többséget kialakítani. A demokrata liberálisokkal való rossz viszonyuk miatt egyelőre még nemzeti egységkormány is elképzelhetetlen.
Marad tehát a mélyülő válság — az államfő erről Szlovéniában úgy nyilatkozott, hogy vége van, Románia megindult ,,fölfelé", itthon viszont úgy, hogy a jelenlegi állapot csak a háborús helyzethez mérhető. Igen, útban vagyunk, megállíthatatlanul gravitálunk a gödör mélye felé.
