Tudjuk, hogy jönnie kell! De vajon készülünk-e a fogadására? Mármint a sport terén. Korszerűsítették-e a sugásfürdői sípályát? S a többit, a kommandóit, a kovásznait, a málnásit, a bálványosit...? Vagy egy hanyag kézlegyintéssel kísért mondatocskával elintézték: Minek, úgysem lesz hó?
Lehet, nem tudom. De ha tényleg nem lesz, akkor miért nem vettek (vagy vesznek) hóágyút, egyet, kettőt... mit tudom én. Az akkor is jó lesz, ha mégis megáld az Isten egy vastag hótakaróval, mert a tavasz közeledtével meg tudjuk hosszabbítani a síidényt, s nem kell felcocókázni a Keresztény-havasokra vagy a Bucegi-re.
Mi tagadás, azért kezdtem aggódni a hótól, mert a minap kint jártam az ,,orosz piacon", s szétnéztem az úgymond műjégpályánkon. Siralmas kép fogadott. Hadd ne részletezzem. Elég, ha annyit mondok, itt az idén sem lesz műjég!!! Sebaj, megyünk Kézdivásárhelyre — hallom a biztatást. S rögtön válaszolok is: Megyünk, megyünk, ha üzemképessé varázsolják a pályát, hogy tudjon jeget fagyasztani, mert a víz lapátolásához semmi kedvem... Az előző télen háromszor is arra néztem, s a pályakarbantartók mindig a víz lapátolásával voltak elfoglalva.
Hej, pedig arról álmodoztam még tavaly, hogy két műjégpályánk lesz, hazahívjuk Marcel Comăneci-t (Beatrice Hustiu edzőjét, többek között), hogy indítsa be a műkorcsolyát, elővesszük Okos Andrást, s megkérjük, váltson át a rövid pályás gyorskorcsolyára, hadd legyen bő a választék a sportolni vágyó fiataljaink előtt. Aki fél Bodicsekéktől s a korongtól, az jöjjön jeget rajzolni korcsolyáival. Na szóval, értik, ugye...
A szánkót már nem is említem, hiszen kihúztuk az életünkből az Ezüstszánkó-versenyeket, mint a FGMA-t (magyarul Légy kész a munkára és a védelemre) és a GMA-t (Kész a munkára és a védelemre) az arany-, ezüst- és bronzfokozataival vagy a Falusi Ifjak Kupáját vagy a Daciadát, s újakat azóta sem találtunk ki. Nem bizony, mert akiknek ez volna a feladatuk, akiket ezért fizetnek, nem gondolkoznak, vagy ötletszegények, hogy durvább kifejezést ne használjak.
Na szóval, hogy lesz akkor, ha beköszönt a tél? Elővesszük az emlékeket? Köcher Jánosról, az országos bajnokság negyedik helyén végzett jégkorongcsapatáról, Okos Andrásról és olimpián járt tanítványáról, Jenei Dezsőről, Kovászna megye első jégkorongcsapatáról, a kézdivásárhelyiről fogunk mesélni a gyerekeknek? Ez mind szép és jó, hiszen ezek olyan dolgok, tények, amelyekről szívesen mesél az ember, de ettől még nem lesznek piros pozsgásos arcúak a gyermekek, ahhoz szánkózniuk, korcsolyázniuk, síelniük vagy jégkorongozniuk kellene a télen kint, a friss levegőn!
