...egy feladat — biztosítani városunk s ezen túl megyénk sportmozgalmának utánpótlását —, több óhaj, vágy, álom, nevezhetjük bárhogyan — címeres mez, Európa-, világbajnoki érem vagy éppen olimpiai szereplés —, és egy kérés a felső fórumok felé: biztosítsák a zökkenőmentes munkafeltételeket — megfelelő sporttermet, lehet az csarnok is, pályákat —, s majd az önállóságot. Anélkül, hogy a szóban forgó főgimnázium és az iskolaközpont megsértődne, világossá kell tennünk, hogy az általuk biztosított sok-sok előny (székhely, sportpályák, terem) behatárolt is, hiszen a sportlétesítmények használatában elsők az iskola diákságának testnevelési órái, s csak ezután következhetnek a sportiskolák csoportjai, így aztán könyörtelenül jönnek a késő estébe nyúló edzések és a szombat-vasárnapi tréningek, ez utóbbiakat pedig törvény szerint nem fizetik. A szó igazi értelmében vett válogatást sem végezhetnek iskolás sportklubjaink, mert saját kollégium hiányában hová hozzák a környék, a megye iskoláinak tehetséges gyerekeit (s vannak bőven)?
A fentiek nem újdonsült dolgok, tények. Négy évtizedes múltjuk van. Nagyon sokszor leírtuk már a Háromszék és elődje, a Megyei Tükör hasábjain: egy kezünkön is megszámlálhatjuk az ország azon sportiskoláinak (iskolás sportklubok) számát, melyek nem rendelkeznek saját sportbázissal, székhellyel, e kevés közé tartozik a két sepsiszentgyörgyi.
Ezúttal nem teszünk mást, csak ismételten hangot adunk a valós tényeknek. Anélkül, hogy konkrétan egy embert is hibáztatnánk, a kialakult állapotokért a mindenkori politikai tényezőket marasztaljuk el.
A fentiek ismeretében látogattunk el a két iskolás sportklubba, na meg annak tudatában, hogy a pénz s ennek jóvoltából a felszerelés szempontjából nincs hiány, így aztán a két sportklub szervezési problémáiról, terveikről, közben felmerült újabb gondjairól érdeklődtünk.
A Mikes Kelemen Főgimnázium
égisze alatt működő Iskolás Sportklub, vezető tanára Váncsáné Molnár Kató
— Három szakosztállyal, 11 tanárral és 248 diáksportolóval — mondja a tanárnő — működik az új tanévben sportklubunk. Az atléták fent a városi stadionban dolgoznak műanyag borítású pályán, a tornászok az iskola speciális (szerk. megjegyzés: de közel sem korszerű) tornatermében, a kosárlabdázók pedig a líceum Bogdán Antal Sporttermében készülnek.
— Vegyük sorra a szakosztályokat.
— Atlétika. Öt címzetes tanárt foglalkoztat: Révész Katalin és Mircea Buhlea egy-egy teljesítmény- és egy-egy kezdő csoporttal, Kövér Sándor, Deák Mónika és Kodolányiné Tódor Edit egy-egy haladó és egy-egy kezdő csoporttal. Most már van magasugró szektor is, ami azt jelenti, hogy a távol- és hármasugrás mellett lehet magasugrásban is edzeni. Azok a gyerekek, akik az előző tanévben jók voltak, a nyáron edzőtáborozáson vettek részt. Na és azt is mondjam el, hogy gyümölcsöző kapcsolat indult be a debreceniekkel, közös edzőtáborban voltak az atléták, s közös továbbképzésen vesznek részt a tanárok. Ebbe a kapcsolatba akarjuk bevonni a Câmpulung Muscel-i atlétikaiskolát, véleményünk szerint mindhárom fél hasznára lesz.
— A szakosztály céljai az új tanévre?
— Minden korosztályban bejutni az országos döntő mezőnyébe, ahol aztán legalább három érmet szerezzenek az atléták. A gyerekek korosztályában nincs országos bajnokság, csak körzeti (zóna), ott pedig minél több dobogós helyezést szeretnének elérni a gyerekek. Magasabb szinten szeretne a szakosztály legalább egy atlétát adni a korosztályos válogatott csapatok valamelyikének.
— A szakosztály őszi versenynaptára ?
— Megyei terepfutó- és négypróba- (tetratlon) bajnokság, Szentgyörgy Kupa, iskolák közötti csapatverseny, melyre meghívják a megye összes iskoláját (versenyszámai megegyeznek a négypróbáéval plusz terepfutás), és végül terembajnokság gyerekeknek és ifjúságiaknak egyaránt.
Tornával folytassuk. Oláh János kollégánk nyugdíjba vonult, helyére Botos Líviusz lépett, tehát változatlanul hárman foglalkoznak a tornászokkal. Bende Józsefnek van egy teljesítmény- és egy kezdő, Dobai Gyulának és Botos Líviusznak pedig egy-egy haladó és egy-egy kezdő csoportja. A líceum tornatermében részben felújították a szereket egy korláttal, néhány erőgéppel. Nem nagy, nem szuper a tornaterem, de lehet benne dolgozni. És dolgoznak is tisztességesen. Munkájukat látva nem lep meg, ha az egyéni országos bajnokságon egy-két érmet várnak Csiszér Alpáréktól. Túl ezen a versenyen részt vesznek majd a sportiskolák országos bajnokságán és a gyerekkorosztály csapatbajnokságán.
És végül a kosárlabda. Női kosárlabda-szakosztályunk is három szakemberrel dolgozik. Pál Mária egy teljesítmény- és egy kezdő csoporttal, Váncsa Kató és Vass Ildikó (Bodor Éva Mária Katikát helyettesíti) egy-egy haladó és kezdő csoporttal.
— Hány korosztályban neveztetek a bajnoki küzdelemre?
— Ifjúsági III., II. és I-ben. Nem tudjuk még, milyen formában, rendszerben képzeli el a szövetség az előttünk álló bajnokságokat, de ettől függetlenül az ifi I-esekkel szeretnénk az elődöntőbe jutni.
— Most éppen mivel foglalkoztok?
— Válogatóversenyt szerveztünk a szövetség felkérésére, és támogatjuk az U15-ös korosztályos válogatott felkészülését. Nekünk is van két játékosunk ebben a válogatottban: Veress Kinga és Szabó Szidónia. Aztán dolgozunk a Bogdán Antal Sportterem felújításán, új palánkot szerelünk fel, függetlenül attól, hogy a sportcsarnokban lesz-e helye a felsőházba jutott kosárlabdának, az ifiknek csak itt kell dolgozniuk, délutánonként 16 óra után és szombat-vasárnapokon is.
— Túl ezen más gond van-e ?
— Volt pénzünk, de sajnos, mikrobuszt mégsem tudtunk venni, mivel nem vagyunk önálló sportiskola, s ez bizony baj, mert a költségvetésünk 60 százalékát az utazásra kell elköltenünk.
A Kós Károly Iskolaközpont
égisze alatt működő Iskolás Sportklub, vezető tanára Siklódi Ferenc
— Négy szakosztályunkban — kezdi mondandóját Siklódi Ferenc — 13 tanár dolgozik a 331 diáksportolóval itt, az iskolaközpont sportbázisán, fent a városi stadion futballpályáin, a Székely Mikó Kollégium, a Mihai Viteazul Főgimnázium sporttermében és részben a sportcsarnokban. Na de vegyem sorra a szakosztályokat.
Birkózás. Az egyetlen szakosztály, mely érmeket szállított, és tőle várunk a jövőben is érmeket. Szakembereink: Mátéfi Árpád egy teljesítmény- és egy kezdő, Hatos Péter és Kertész Dávid egy-egy haladó és egy-egy kezdő csoporttal dolgozik itt, az iskola szőnyegén és két edzőtermében. Van ugyan egy szerződésünk az MSC-vel, de azt nem mindig tartja be a klub igazgatója.
— A célkitűzés?
— Az csak logikus, hogy érmekben gondolkoztak, amikor megfogalmazták célkitűzésüket: két arany-, egy ezüst-, három bronzérem a lányok egyéni viadalán és arany a csapatversenyén, egy arany-, egy ezüst-, két bronzérem a fiúktól.
— És akkor következzenek a sportjátékok.
— Férfi kosárlabda. Két szakemberünk van, Váncsa Albert egy teljesítmény- és egy haladó, Nemes Áron egy haladó és egy kezdő csoporttal. Mindhárom ifjúsági korosztályban indulunk az országos bajnokságon, Váncsa az ifjúsági I. és ifjúsági II., Nemes az ifjúsági III. korosztályban. A cél: az ifi I-gyel bejutni az elődöntőbe, az ifi II-vel és ifi III-mal a csoporton belüli 3—4. helyek egyikén zárni. E pillanatban három válogatott játékosunk van: Foreiter Szabolcs, Moaşa Bálint és Baczó Balázs. Ami most éppen foglalkoztat, az az új sportcsarnok. Szeretnők, ha a városi tanács betartaná ígéretét, és prioritást biztosítana a kosárlabdának.
Kézilabda — fiú és leány. Az országos bajnokságban egy korosztállyal indulunk: Ceangău Sándor az ifi II-es leányokkal (mellettük van egy kezdő csoportja is), a célja a csoport harmadik-negyedik helyének egyikén zárni. Ugyancsak a leányokkal dolgozik Szerző Árpád egy haladó és egy kezdő, Kovács István szintén egy haladó és egy kezdő csoporttal. A fiúknál Bálint Attila indul a junior II-esek országos bajnokságán (de van egy kezdő csoportja is), Vida Attila (aki az anyai örömök elé néző Szakács Rékát helyettesíti) egy haladó és egy kezdő csoporttal dolgozik. Az csak logikus, hogy a kézilabdázóink is számítanak az új sportcsarnokra. Van egy szerződésünk az MSC-vel, ugyanis mi biztosítjuk junior csapatukat (lásd Ceangău junior II-es együttesét), s ezért a klub biztosít 12 óra edzést a sportcsarnokban.
Labdarúgás. Még egy sportág, amely kisegíti a város csapatát, a IV. ligában szereplő Sepsiszentgyörgyi FC-t az ifjúsági csapattal. Hogy cserébe mit kap? Játéklehetőséget, hiszen az FC is olyan szegény, mint a templom egere. Na de hadd mondjam el, kik dolgoznak a szakosztályban. Az ifi A-korosztályban (jun. I.) Bartha Ferenc (van egy kezdő csoportja is), az ifi B-ben (jun. II.) Karácsony József (plusz kezdő csoport), az ifi III-ban (jun. III.) Siklódi Ferenc (plusz kezdő csoport). Valamennyi korosztályban a csoport hatodik-hetedik helyének egyikét tűztük ki célul. Amilyen a pályaadottságunk, többre nem tervezhetünk.
— Túl a pályagondokon más valami zavarja-e munkátokat?
— Itt van például a tanügyminisztériumból jövő pénz rendszertelen folyósítása, s ezért nem tudunk pénzügyi stratégiát kidolgozni egész esztendőre. A következménye: a kapkodás, eszeveszett rohangálás... Ha nem volna a helyi tanács, na meg a néhány támogató, nem is tudnám, mi lett volna, mi lenne velünk. Na meg aztán fájdalmas pontunk marad a sportcsarnokhiány. Értsék már meg, megfelelő munkafeltételek nélkül eredményesen dolgozni nem lehet!!! S a munkafeltételek hiányában nem is önállósulhatunk, így aztán továbbra is elszalasztunk egy sor előnyt, mint például a mikrobuszvásárlást...
— Látsz-e valamilyen lehetőséget, mely előrelépést jelenthetne?
— Tervben van egy campus (kollégium, sportterem, pályák) építése valahol az Olt partján. Na látod, itt lehetne érvényesíteni a lehetőséget... Na de ez a távoli jövő, és annyi mindentől, mindenkitől függ.
— Közeli terv?
— A jövő évben szeretnénk egy IX.-es sportosztályt indítani. Van igény rá, jelezték ezt a szülők. De hogy ennek a jelzésnek hangja is legyen, a szülők összefogására van szükség, nekik kell kérniükk, hogy a minisztérium engedélyezze is. Természetesen úgy, hogy a sportosztály ne menjen a tanulás minőségének kárára.
Megnyugtató, hogy minkét sportklub tisztában van hivatásával, úgy is állította össze az előttünk álló tanévre a terveit, céljait. Ami viszont elgondolkoztat: vajon ki tudja-e vitelezni? Vajon...? Mert számítanunk kell a szakemberek anyagiasságára (sajnos, nincs rá fedezet), az ebből fakadó felületességére, laza hozzáállására, a munkafeltételek milyenségére, erről pedig sok jót nem mondhatunk. Egyelőre.
