Sárkány Árpád, a sepsiszentgyörgyi Abies Hunting Vadászatszervező Iroda igazgatója — egyébként ez Európa legnagyobb ilyen arcélű vállalkozása, amelynek szervezésében a háromszéki bérvadászat 90 százalékát bonyolítják le — húszévnyi tapasztalat birtokában szokatlan bejelentést tett, miszerint azok a vadászati területtulajdonosok, akik vadkárokat szenvednek, amennyiben a március vagy május 15-én életbe lépő vadászati törvény előírásai szerint az általa vezetett Dél-Hargita Vadászegyesülettel kötnek tízéves bérleti szerződést, a vadkárokat a két fél kárfelmérése és megegyezése alapján törvényszéki-bírósági beavatkozás nélkül megtérítik.
A bejelentés súlyát az tudja értékelni, akinek szántóterületeit, kaszálóit, legelőit évenként menetrendszerűen tönkretették a vadak, és az állami kártérítés útvesztői miatt, a bonyolult bizonyítási eljárások végén az elszenvedett károkért egy fityinget sem kaptak soha. Sárkány Árpád egyébként a kártérítés ügyében is nagy nemzetközi tapasztalattal és összehasonlítási alappal rendelkezik, és a legközelebbi példaként a magyarországi vadkárbecslési, kifizetési rendszert tartja követendőnek és irányadónak, ahol a felek kölcsönös megegyezése alapján térítik meg a károkat. Ez a rendszer működik majdnem egész Európában, Ausztriában, Németországban is.
A Dél-Hargita Vadászegyesület ezzel a hozzáállással precedenst teremt Romániában a tekintetben is, hogy a vadkár okozói gyorsan és szinte azonnal hozzájuthassanak a kártérítési összeghez. Ion Gheorghe Maurer, a híres vadász mondta évtizedekkel ezelőtt, amikor — ha jól emlékszem — a zabolaiak a vadak kártételére panaszkodtak, hogy egy nagyközség lakosainak képeseknek kell lenniük arra, hogy egy magas beosztású állami és pártvezetőnek néhány vaddisznót eltartsanak. Sárkány Árpád ajánlata elsősorban gyökeres szemléletváltozásról tanúskodik. Amennyiben az érdekeltek ennek érvényt szereznek, csökken a vadászokkal és a vadászatokkal kapcsolatosan a vidéki társadalom egészét átitató ellenszenv. A vadakat sem tekintik minden ártalom és minden rossz okozóinak. (Amerikában élő hozzátartozóinktól tudjuk, hogy ha a tulajdonos területére bemerészkedő puma leüt egy állatot, olyan összegű kártérítést kap a gazda, amelyhez a haszonállat másféle értékesítésével nem juthatna.)
Természetesen, ebben az esetben is kettőn áll a vásár: a károsult területgazdának nem arra kell törekednie, hogy sokféle huncutsággal minél lehetetlenebb magasságokba hajtsa a kárpótlás összegét, hanem a tisztességes és arányos rendezésre. Másképp járhatja továbbra is az állami kártérítés kieszközlésének kacskaringós útját. Megtett-e mindent a terményei és állatai védelmében? Bekerítette-e a területet? Őrizte-e napi rendszerességgel? Megszervezte-e a vadak riasztását? Ezek a peres utak az évek során járhatatlannak bizonyultak, és elenyésző mértékben vezettek eredményre.
Sárkány Árpád vállalja, hogy a Dél-Hargita Vadászegyesület, amelyet ő vezet, pereskedés nélkül, kiegyezés alapján a károkat megtéríti. A vadkárok kifizetésének összegét beépítik a költségvetésbe. Érdekeltségi körükbe tartozik a Kormos (Dél-Hargita), Réty, Nagybacon és Kisbacon vadászterülete.
Pillanatnyilag a károsultak elfásultak, kerülik a törvénykezés bonyolult útját, inkább lemondanak a kártérítésről. Egyébként Háromszéken a magántulajdonban, csoporttulajdonban lévő vadászterületek meghatározóak, a terület-visszaszolgáltatások után az állami erdészetnek (a Romsilvának) alig marad vadászterülete a megyében.
