Csernátoni óriásfotók Pécs belvárosában A szerző felvétele
Háromszék falusi vendégforgalmát gazdasági kitörési lehetőségként emlegetik, miközben e téren változatlanul elkel a jó példa. Mit, hogyan lehet tenni annak érdekében, hogy erősödjék a vidékre irányuló idegenforgalom, növekedjék a bevétel, sokasodjék az élménnyel távozó vendég?
Ez szakmai feladat, melynek megoldása kihat az egész térségre, annak fejlődésére. Szerencsére van, kitől, kiktől okulni: az érdekelteknek érdemes rápillantaniuk a magyarországi Baranya megyére, miként fejlesztik ott a turizmust. Talán tanulni is lehet tőlük, s nem csak vendégfogadást, hanem a Székelyföldön jóformán nem létező borkultúrát is. Miként az is érzékelhető, a baranyai sokszínűség a magyarok mellett élő etnikumoknak is tulajdonítható, melyek alkalmanként jó vendéglátói a Kárpát-medence szegleteiből érkező sorstársaiknak. Egy ilyen együttléthez éppen egy horvát faluban tartott sütő-főző versengés teremtett lehetőséget, amikor nem csak az ízek, hanem nemzetiségeket érintő kérdések is szóba kerültek.
A dél-dunántúli példa
A Baranya megyeiek minden ősszel megszervezik a 2006-ban útjára indított, azóta nemzetközivé fejlesztett falusi vendégfogadók sütő-főző fesztiválját, ezen háromszékiek is részt vesznek. Idén Kökényben több csapat is versengett az első díjat jelképező óriás fakanálért: árkosi, bikfalvi, csernátoni és gelencei vendégfogadók. E részvétel mellett az a legfontosabb, hogy a Háromszéki Panziósok Egyesületének tagjai az évek során eleven szakmai kapcsolatot alakítottak ki a baranyai rendezvény mozgatóemberével, dr. Szabó Géza, turisztikát és földrajzot oktató egyetemi tanárral, az ottani falusi turizmussal foglalkozó szövetség vezetőjével, aki most megszervezte, hogy a pécsi Klaszterek Házában előadók ismertessék az ottani helyzet sajátosságait. A dél-dunántúliak (vidékükön gyógy-, kulturális, bor- és ökoturizmusra egyaránt kiválóak az adottságok) régebb észrevették, a térség versenyképessége csökkent, a fejlesztés kevés vagy elmaradt, a gyógyfürdők ugyanazt nyújtják. Lépniük, változtatniuk kellett. Szaknyelven: "tudatos termékfejlesztésre, komplex termék- és szolgáltatáscsomag kialakítására, illetve hatékony kommunikációra" kényszerültek. Valamiféle összefogásra tehát annak érdekében, hogy megújuló marketingtevékenységgel növeljék a régió versenyképességét, tudva, hogy a fejlesztésben nem csak a pénz, hanem a kreativitás is fontos. Mert felismerték, hogy a Dél-Dunántúlon inkább a kisebb, családias fürdők vonzzák a vendégeket, továbbá hogy a térségre jellemző sajátosságok is különlegesek. Például a zselici tájban akár "rezervátumként" is vonzó (azaz eladható) a "fényszennyeződés" nélküli csillagos égbolt, vagy hogy Orfűn a Ruhr-vidékről érkező vendégeket éppen a békakuruttyolás bűvöli el. Az ottani szolgáltatók már saját panziójuk mellé tervezett tematikus turistaútvonalakban gondolkodnak, s igénylik, hogy térségükről, falvaikról, nemzeti parkjaikról "speciális tananyag" készüljön. De említhető az ökogazdálkodásban, az ökoportában, a gyermekbarát vendéglátó porta kialakításában, helyi termékmárkákban (bor, lekvár, kézművesmunkák stb.) rejlő lehetőség is, egy szó, mint száz: Dél-Dunántúlon ezekkel az attrakciókkal élni, érvényesülni próbálnak, erős egyetemi hátszéllel, szakmai támogatással. Szabó Géza szerint a pécsi egyetem turizmus tanszékének fontos, hogy a fejlesztési módszereket átadhassák a gazdáknak.
Etnikumok és ízek keveredése
Kökényre Mecseknádasdról, a szőlőtermesztésre és borászatra, falusi vendéglátásra berendezkedett, sváb többségű faluból Pécsen át vezet az út. Pécs 2010-ben Európa kulturális fővárosa, rendezvényei megszámlálhatatlanok. Egyikük háromszéki vonatkozású: szeptember és október folyamán a Gázi Kászim pasa dzsámiját is magában foglaló, hatalmas látogatottságú Széchenyi téren szabadtéri kiállításként Csernátonban készített óriásfotók fogadták a világ minden részéről érkezőket. Csernátont látni Európa kulturális fővárosának főterén, szép ajándék Háromszéknek.
A baranyai Kökényben, a nemzetközi sütő-főző fesztiválon nem csak az ízek keverednek, hanem a térségben élő etnikumok képviselői is. Maga a rendezvény inkább barátságosságával, meghittségével jellemezhető, alkalmat teremt térségek (gasztronómiai) bemutatkozására, így a magyarországiak mellett sorakoznak a székelyföldiek, illetve a kárpátaljaiak is.
— Mindenki rá tud kapcsolódni egy ilyen rendezvényre, akinek bármilyen köze van az idegenforgalomhoz, az ételekhez társítani lehet a borokat — magyarázza Arnold János baranyai borász és szállásadó.
A házigazdák képviseletében Grisnik János korábbi polgármester azt mondja a bosnyák-horvát faluról, hogy Kökény számára éppen a falusi turizmus fejlesztése miatt fontos az ilyen fesztivál, mert az írásban először 1332-ben említett településnek nincs más kitörési lehetősége, mint az idegenforgalom. Sajátos Kárpát-medencei sors a kökényieké: a török uralom alatt a falu elnéptelenedett, viszont a XVII. században a horvátországi Mostar környékéről odaköltöztek a térséget benépesítő, törökök elől menekülő bosnyák-horvátok. Maga Grisnik is horvát származású, meséli, a faluban negyven éve még csak három magyar ajkú család élt, a többi mind horvát volt, az idősek nem is beszéltek magyarul. Ma kétnyelvű feliratokkal rendelkező, hagyományait őrző, hatszázötven lelket számláló falu, ahol ,,be kell látni, az asszimiláció ellen semmit nem lehet tenni, esetleg lassítani, késleltetni tudjuk egy kicsit, de megállítani nem". Ötéves korában Grisnik János sem beszélt még magyarul, "de az az idő elmúlt, vegyes házasságok révén az asszimiláció megteszi a magáét, most már a település csak mintegy negyven százaléka horvát nemzetiségű". Felesége magyar, vele magyarul beszélnek, de a horvát nagyszülőkkel mindhárom gyermeke horvátul értekezik. Magyarországon egyébként tizenhárom bejegyzett nemzetiség él, a horvát nyelvű oktatás minden szinten biztosított. ,,Természetesen, mindenki aggódik amiatt, hogy elvész a nyelve, kultúrája, hagyományai, ezért fiatalokat bevonva próbálunk közművelődést szervezni, hogy ne tűnjön el nyelvünk, hiszen nyelvében él a nemzet" — körvonalazza a jövőre vonatkozó elképzeléseket Grisnik János.
A mecseknádasdi Arnold János azt mondja a helybeli svábokról — ő maga is e népcsoporthoz tartozik —, nem érzik magukat kisebbségieknek, mert az ezerhatszáz lakost számláló faluban "mi vagyunk a többség", a lakosság nyolcvan százaléka sváb. ,,Sajnos, fogyunk mi is, de lassan." Hagyományaik még elevenek, a beolvadás nem nagy: otthon a gyermekek svábul szólnak szüleikhez, miközben unokái is "gyönyörűen beszélnek németül", s az óvodában egy hónap alatt megtanultak magyarul. Az oktatás kétnyelvű, a magyar mellett az iskolában nagyon komoly a németnyelv-tanítás. Hogy miben különböznek egyéb etnikumtól? ,,Más a vérmérsékletünk, a horvátok nagyon jó emberek, de sokkal hirtelenebbek, nagyon hamar felpörögnek, de le is nyugszanak; a svábok sokkal nyugodtabbak és szívósabbak" — fűzi hozzá Arnold János. Mecseknádasd életében új etnikai színfoltot jelentenek az oda költöző nyugdíjas hollandok, akik a nyelv, a számukra olcsóbb élet és a melegebb, naposabb idő miatt választják új otthonukat.
Üzenet Kárpátaljáról
A kárpátaljai Karmacsi Zoltán és családja falusi turizmussal foglalkozik Mezőkaszonyban, s azt mondja, baráti kapcsolataik mellett azért is jöttek Kökénybe, mert hasonló fesztivál szervezésére készülnek. Általában magyarországi vendégek keresik fel, az ukránok "kicsit megbízhatatlanok". A fiatalember polgári foglalkozása szerint egyetemi tanár, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán magyar nyelvet tanít, másodállásban idegenvezető. Mint mondja, magyar szemmel nézve, az élet Kárpátalján nehéz, mert akárcsak Szlovákia, Ukrajna is a nemzeti állam kialakítására törekszik, ilyen helyzetben a kisebbségeknek mindig nehezebb a sorsuk, "csak nagy küzdelmek árán lehet elérni célokat", most az oktatás terén éri számos hátrány a magyarokat, politikai téren is vannak veszteségek. ,,De küzdeni kell, igaz, nálunk a magyar szakon három év alatt ötvenről ötre csökkent az elsőévesek száma." Hosszabb távon nehéz gondolkodniuk, mert Ukrajnában — a politikában is — mindenki rövid távra rendezkedik be, két, három hónapra is nehéz tervezni, mert ,,minden labilis".
Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ellentétben áll egymással, az UMDSZ az MSZP pártján áll, míg a KMKSZ a Fideszhez húz, ezért az UMDSZ most lavírozni próbál, hogy ne essen ki a pártkegyeltségekből, ne vegyenek el tőle mindent. ,,A magyar politika megosztotta a kárpátaljai politikát is; a kárpátaljai magyarságnak parlamenti képviseletre esélye sincs, mert pártlistán kell indulni, a megyei önkormányzatban mindkettő bent volt, de nem ültek egy frakcióba. Hogy ezt miért teszik, sajnos, nem tudom" — magyarázza Karmacsi Zoltán. Az egyszerű emberek megosztottak, nem értik, mi miért történik, nagyon sokan, főként az idősek úgy mennek szavazni, hogy nem tudják, kire adják voksukat, mert nem értenek hozzá, megmondják nekik, melyik pártot kell választani. ,,A kárpátaljai magyarság megszokta a szovjet időben, hogy nem öntudatos szavazópolgár" — összegez a kárpátaljai ínyencségeket bemutató asztal mellett az egyetemi oktató.
A közös sütés-főzés értéke
Társadalmi kérdések után vissza a gasztronómiához: a Kökényben tartott, falusi vendégfogadók sütő-főző fesztiválját értékelve Szabó Géza úgy véli, azért is szükséges egy-egy ilyen rendezvény, mert a más-más tájegységekről érkezők bemutathatják, milyen hagyományai vannak az ételkészítésnek, hiszen az, hogy valaki milyen térségből származik, konyháján is látszik, miként azon is, milyen borokat kínál ételei mellé. ,,Az étkezésben nem szabad elmennünk a világtrendek felé, nem szabad hagynunk, hogy a gyorséttermek, a mai világ teljesen univerzális ételei ellepjenek bennünket, vannak hagyományaink, melyekhez ragaszkodnunk kell. Versenyünkön ezek a hagyományok jelennek meg, a zsűri ezeket értékeli." ,,Itt valami más történik, friss nyersanyagokból, saját kreativitásukat használva, látható, hogy a vendégfogadók akár szabad tűzön is képesek olyant produkálni, ami nagyon jó; ott állnak, elmondják, hogyan készítették, milyen receptek alapján, ez azt is jelenti, hogy a vendégkör kezd egy kicsit minőségibbé változni, mások az igényei. A mai világ az élményekről szól, a főzés élménye a szakácsnak is óriási, aki pedig nézi, megkóstolja a végeredményt, annak is nagyon fontos. S mi a végeredmény: friss, hazai alapanyagból készült, tájjellegű, különleges ízű étel, amit az eleink is ettek, s nem is egészségtelen." Szabó Géza annak örül, ,,amikor kíváncsiak az emberek, beszélgetnek, ismerkednek egymással, cserélgetik a recepteket, megkóstolják egymás ízeit, és kellemes hangulat alakul ki, ez a barátságos légkör, a jókedv, ami az ilyen sütés-főzés hozománya, ez a legnagyobb érték a mai világban, amikor kedvetlenek az emberek, rohannak, hajtanak, fúrják a másikat, próbálnak elébb jutni a másik rovására. Itt éppen nem erről van szó."
