Uniós kenyérgyár

Uniósnak az nevezheti a Silvprodana 17 Prodcom Kft. Lisznyó melletti, nagy kapacitású kenyérgyárát, akinek fogalma van arról, hogy mit jelent a mai körülmények között megszerezni, illetve eleget tenni az Európai Unió által előírt normáknak. Nos, miként azt Balázs Árpádtól, a rangos helybeli élelmiszer-ipari egység főmenedzserétől megtudtuk, a cég a nyár folyamán szerezte meg a HCCP és ISO-9001 tanúsítványokat.

— Mit jelentett ez a cégnek?

— Vadonatúj gépeket kellett vásárolnunk Németországból, a régieket teljesen lecseréltük: tehát teljes műszaki felújulást és sok-sok pénzt. Új kemencét, kelesztőt, dagasztógépeket szereltünk be. Ez magyarán azt jelenti, hogy a nagy bevásárlóközpontokat is elláthatjuk. Piacunk a három szomszédos megye: Brassó, Kovászna és Hargita. Több mint százhúsz üzletet látunk el kenyérrel, tizennégy autónkkal szállítjuk. Negyven munkás kap itt megélhetési lehetőséget, ennek a személyzetnek több mint fele lisznyói lakos.

A céget alakítók tudták már a kezdet kezdetén, hogy ilyen üzemet településen kívüli területen ajánlott építeni, s így minden előírásnak eleget tettek. A Szurduk-forrás vizét vezették be a sütödébe, ami teljesen tiszta és szennyezésmentes.

Balázs Árpád sorolta, mennyiféle fehér péksütemény (vajas kifli, cukros-vaníliás kifli, kalácsféleségek) indul innen az üzletek polcai felé. A cég a kenyérgabonát Háromszékről szerzi be, saját malmában őrli, ám a fehérsütemények számára könnyű magyar búzalisztet használ.

Balázs Árpád meglepő derűlátással ecsetelte, mily jövőt vetítenek elő a helyi adottságok. Szerinte, ha kifejlesztik az infrastruktúrát, lesz víz-, csatornarendszer, aszfaltos út is, fel fog lendülni a falusi turizmus, egymásnak adják majd a kilincset a befektetők.

Elkelnek a telkek

— Tudjuk, hogy értékesek településünk tartalékai: éghajlati, tájképi, földrajzi előnyei. Ennek köszönhetően nemcsak lenn, a faluban, hanem fenn, Lisznyópatakon számos brassói és barcasági illetőségű tehetős és gazdagnak mondható ember vásárolt telket, épített — kapcsolódott beszélgetésünkbe Kese József, aki az ikertelepülést az uzoni községi tanácsban képviseli. — Az erdő alatti földekből nagyon sokat már megvásároltak, még kültelkeket is vettek azzal a reménnyel, hogy majd beltelekké nyilváníttatják. Érdekes: jobban kedvelik Lisznyót, mint Bikfalvát, pedig ott már fejlettebb a falusi turizmus. Ezt a folyamatot nem lehet megállítani.

— No de ez 2002-ben kezdődött, mennyit lépett előre a falu azóta? — kérdeztük a képviselőt és dr. Ráduly István polgármestert.

— Az önkormányzat nem feledkezett meg rólunk, azonban meg kell mondanom, hogy az idei nyár megvalósításai nem az igen fontos infrastruktúrát célozták, amelyre annyira nagy szükségünk lenne, főleg az utakra és a közművesítésre gondolok — jegyezte meg Kese. — A legnagyobb gond a 27-es bekötőúttal és a falun felvezető úttal van. Az önkormányzat még 2005-ben elkészítette ennek megvalósíthatósági tervét, s még Bukarestbe is elmentünk, hogy hamarabb pénzhez juthassunk. A szakminisztériumban Borbély László miniszter úrtól megtudtuk, hogy erre pénzalapot adtak a megyei tanácsnak. Amikor dokumentációnkat — Balázs Árpáddal együtt, aki az előtervezet költségeit, a 60 millió régi lejt állotta — a megyénél kerestük, a tisztviselők alig kapták meg a polcon. Azóta eltelt két esztendő, s az aszfaltozás csak ígéret maradt. Ezt kellene követnie az ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítésének, addig komolyabb előrelépésről nem lehet szó. Remény van, mert ha a községközpont túl lesz ezen a gondon, biztos, ránk is sor kerül.

A falunap nem kötelező...

— Nem kötelező, s lám, Lisznyó az idén sem tartott falunapot.

— Voltak sikeres falutalálkozók izgalmas és tartalmas, jó rendezvényekkel, fogathajtóversennyel. Az idén elmaradt, az anyagiak hiánya is közrejátszott. Kétévenként is lehet tartani — jegyezte meg a képviselő. A helybeliek — néhányukat sörözés közben szólaltattuk meg — bizony hiányolják, hiszen alkalom lenne a kikapcsolódásra, a találkozásra. Az is a helyi hivatalosságok mulasztása, hogy a falunak nincs testvértelepülése. ,,Nem éppen az adományokért esedezünk, hanem a barátság miatt, hogy ki tudjunk mi is mozdulni a faluból, mint Uzon, Bikfalva! S ha már odaolvasunk azoknak, akiknek jobban kellene hogy fájjon: Lisznyó elmaradott, akkor azt is elmondjuk, hogy ennek a falunak a történetéről, mert lenne, mit írni róla, a tizenhét esztendő alatt bár egy brosúra nem jelent meg..."

Nem volna helyénvaló tagadni, hogy a tűzoltószertár teljes felújítása, a nyáron felavatott gyermekpark ne lett volna szükséges. A túlságosan késlekedő aszfaltozás helyett időközben önerőből kellett feljavíttatni, grédereztetni a település bekötőútját. Elismerően nyilatkoztak azonban a helybeliek arról, hogy az önkormányzat feljavíttatta a mezei utakat, kitakarították a Majális-kör mellett a patak medrét, és abból hordtak kavicsot saját szállítóeszközeikkel az utakra.

— Kudarcaink is vannak – fűzte még hozzá a polgármester. — Terveztük, hogy befejezzük az egykori községháza épületének teljes felújítását, de ez nem sikerült, és a Lisznyópatakkal kapcsolatos elképzeléseinkkel is megkéstünk, ott az iskola épületének korszerűsítése lett volna esedékes.

Lisznyó egyre inkább a falusi turizmus egyik kiszemelt helye — állítják —, ám még autóbusz sem jár ebbe a faluba.

— Valóban rég nincs már autóbuszjárat, de fogadom, hogy lesz — mondta Kese József. — Tárgyalásokat folytattunk ebben az ügyben, s megvan minden remény arra, hogy az Ecosil járata elérkezik hozzánk is. Szerintem 25—30 személy venné ezt igénybe.

— Fontos szociális teendő az orvosi ellátás. A sepsimagyarósiaknak, a lisznyópatakiaknak, de a helybelieknek is sokkal könnyebb, kényelmesebb lenne, ha hetente Lisznyóban rendelne a családorvos.

— Így van — felelte a tanácstag —, éppen ennek a feltétele a faluháza megfelelő felújítása, minden uniós körülmény biztosítása: víz, felszerelés stb. A döntés az önkormányzat kezében. Az épületből el kellene szállítani az irattárat, a víz nem lenne probléma, mert az udvaron kút is van.

Közművelődés, olvasóegylet, dalárda

Ezek a mindenkori tanítók-pedagógusok feladatkörébe tartoztak, s Lisznyó jeleskedett is e téren. Az iskola történetét még nem írták meg, de tudjuk, hogy 1855-ig felekezeti tanoda működött itt, a kántortanító oktatta a gyerekeket, Hadnagy tanító a közművelődés lelke volt, olvasóegylete, dalárdája volt a falunak, két alapítványa az iskolának.

Az épület a régi, 1887-ben építették, karbantartása egyre nagyobb gondot okoz. Szabó Margit, az uzoni központi iskola igazgatója elmondta, hogy rehabilitálására még várni kell. Bocskai Judit és Nyáguly Gyöngyvér okleveles tanítónő két osztályban 21 gyereket tanít, Nébréda Tímea óvónőre pedig 25 gyereket bíznak. Néhány évig nem lesz gond a tanulólétszámmal. A tanítónők a szülők anyagi hozzájárulásával elvégezték a legfontosabb tennivalókat, az egyik osztályba még padlószigetelésre is jutott.

Lisznyóban a templom és az iskola ,,testközelben" él, egyházban is, iskolában is a lelki nevelés t. Derzsi György református lelkipásztor tiszte, aki huszonegy esztendeje szolgál a történelmi gyülekezetben, melynek lélekszáma most Lisznyópatakkal együtt 321.

— Ezt úgy nevezik, hogy gyakorlati teológia — mondta mosolyogva a lelkész —, ugyanis egymaga meszelte hófehérre a papi lakás külsejét, és segítséggel ugyan, de a templombelső javítására-meszelésére is hamarosan sor kerül. — Éppen kosarasbálra készültünk, amikor meggyúlt az öltöző a kultúrházban. Jött az egész falu, nagy volt az összefogás, és segítségünkre sietett az uzoni polgármester, elképesztő gyorsasággal kijavították, és a műemlék templomunkat övező várkerítés tatarozásában is támogatott. Ígéretet tett, hogy miként Bikfalván, esténként reflektorfényben tündöklik majd a mi templomunk is, hogy csillogjon a fény az aranynapon és a félholdon!