— A Székely Jeruzsálem című, drámai eseményeket felidéző könyve kapcsán találkozik felnőtt olvasóival. Ugyanakkor a gyerekeket a vidám Burgum Bélus-történetekkel nevetteti meg. Könnyen egyezteti a két szélsőséget?
— Annyira könnyen, hogy a komor sorstragédiákat görgető Székely Jeruzsálem kapcsán is teljes komolysággal méltatta könyvem humorát egy francia szerző... Ez meglepett engem, de beláttam, hogy igaza van. A Székely Jeruzsálem végső soron az Európai Unió szellemi előképét villantja fel az erdélyi népek történelmileg létrejött autonómiáiban, amelyek a mellérendelés elve alapján működtek évszázadokon át. Az új Európának ismernie kell saját szellemi előzményeit. A román fordítás közreadása után a könyv most megjelenés előtt áll francia nyelven, és örülök, hogy érzékelik benne a — szinte szakrális, szent — derűt, mert végső helyzetekben néha ez az egyetlen menedékünk. Sepsiszentgyörgyön az unitárius templom tanácstermében tartunk találkozót vasárnap, és teljesen természetes, hogy a Székely Jeruzsálem ilyen környezetben él, és élteti évszázadok szellemiségét... Baróton az Erdővidék Múzeumban találkozom az olvasókkal 15-én, hétfő este 7 órakor, a kézdivásárhelyi Vigadóban pedig 17-én, szerda délután 5 órakor.
— A gyerekeknek azért és úgy kínálja a derűt, hogy a Székely Jeruzsálem tragikumát majd könnyebben fogadják?
— Igaz, hogy a Székely Jeruzsálemet ötvenéves koromban írtam, de négy-öt éves koromtól kezdtem érzékelni, ami a könyvben van. Végső soron ezt a könyvet egy megszeppent, rettegő, ám mégis vidám gyerek kezdte írni. Mondom: a vidámság szent, zsoltárok zengenek róla. A gyerekekkel játszani szoktam, a vidám füllentők Háry János Akadémiájának szellemében. A Magyar Akadémia jelmondata: Borúra derű. Burgum Bélus és Háry János akadémiáján csak derű van. Egyébként pedig: ez a két véglet egyensúlyoz körülöttünk... Ezért is adhattuk a sepsiszentgyörgyi megyei könyvtár Gábor Áron Termébe november 18-ra tervezett találkozónak ezt a címet: Ború és derű.
Kérdezett: Forró Eszter
