A Háromszék Táncegyüttes Felső-Maros menti tánca
Ha igaz a mondás, miszerint a vers az, amit mondani kell, akkor a tánc az, amit járni kell. S kinek van hozzá lába, járja is, meg nézi is.
A Háromszék Táncegyüttes pedig a még mindig található eredeti folklórforrások felkutatásával nem csupán a gyűjtést gazdagítja, de a népzene- és néptánctalálkozók tudatos szervezésével a nagyközönség elé is tárja e — manapság már — ritkaságszámba menő táncokat. Hasonló találkozókat egyébként mostanában már a legtöbb erdélyi városban szerveznek, hogy a sepsiszentgyörgyi rendezvény talán a legrangosabb mind közül, azt nem csak sokadik kiadása jelzi, hanem az is, hogy részt vett rajta Novák Ferenc ,,Tata".
A szombat délelőtti tematikus előadások, a közönség számára is nyitott gyűjtés többnyire csak a szakma képviselőit érdekelte, az esti gálára azonban már zsúfolásig megtelt a Tamási Áron Színház. A díszelőadás első fele, a kolozsvári Ördögtérgye Néptáncegyüttes produkciója ugyan jócskán magán viselte az amatőrség stigmáját, oly táncegyveleg, melyet csak a keret ment meg (a körösfeketetői vásár a különböző kultúrák olvasztótégelye ennek jó és kevésbé jó hatásaival), a látvány, mintha próba zajlana, s a mindenki jár minden táncot is sántít kissé, a modern balkáni felütés a végén pedig — holott ez is hozzátartozik — egyenesen csúnya. Az előadás azonban tetszett a közönségnek. A túl hosszúra nyúlt szünet után következett a csemege, a Felső-Maros mente néhai kiemelkedő táncegyénisége, Székely János emlékére a háromszékesek által előadott koreográfia már szemet gyönyörködtetett, aztán váltakozva a hagyományőrzők, kik bizonyították, nem csak fiatalok műfaja a tánc, még ha egyikük-másikuk furán is érezte magát a színpadon, hiszen ők nem a nagyközönség előtti szerepléshez szoktak.
Szintúgy az emlékállítás motiválta a magyarpalatkai zenészek szereplését is, ők a Kodoba (Codoba) cígányprímások örökösei. A Háromszék egy másik koreográfiáját, a készülő előadásuk részét képező căluş román tánc bejelentését mérsékelt lelkesedéssel fogadta a közönség, ám a végén hatalmas tapssal jutalmazták a táncot, ebben talán némi szerepe a kissé parodisztikus előadásmódnak is lehet. S mint illik, táncház zárta az estét.
Vasárnap, a találkozó gyereknapján a Szabó Kati Sportcsarnok adott helyet az ifjabb korosztály tombolásának, bemelegítőként némi kézműves-foglalkozások és kötélhúzási, sőt, kötélszakítási virtuskodások csábították a nem csupán a táncot szerető gyerekeket, a meghívott ifjúsági néptáncosok mellett fellépett a kifutóban levő Százlábú Néptáncegyüttes utánpótlásaként nemrég alakult Százlábacskák is.