Beszámolójának alapja a dalai lámával való személyes találkozás volt, melyből a hallgatóság számos érdekes adatot is megtudhatott az emigrációban élő tibetiek életéről.
Sógor Csaba az EP Tibeti-intergroup munkacsoportjában végzett kitartó munkájáért kapott meghívást a dalai lámától. A találkozóra az indiai Kannadában került sor szeptember 2-án, a független, emigrációban működő tibeti kormány és parlament megalakulásának ötvenedik évfordulóján. Közel 25 000-en vettek részt az ünnepségen, és a magyar képviselőnek alkalma nyílt személyesen is szólni a tömeghez.
Sógor egy asztalnál étkezhetett a dalai lámával, lekvárt, palacsintát, különböző szószokat és tejesteát fogyasztottak. Nagyon egyszerű, szerény, spontán ember a Láma — mesélte élményeit. Minden reggel négykor kel, napi négy órát meditál, imádkozik, és kizárólag növényi eredetű ételeket fogyaszt. A buddhista szerzetesek életébe is betekintést nyert, tapasztalta, világuk nem épp olyan, ahogyan kívülállók elképzelik. Vannak tetoválást viselő, mobiltelefonos, focit játszó szerzetesek is, akik az ,,életet boldogan kell leélni" elvet vallják.
Az emigrációban élő tibetieknek fogalmunk sincs, mikor válhat valóra függetlenségük, ugyanúgy, ahogyan az erdélyi magyarság sem ismeri az autonómiája elérésének időpontját — vont párhuzamot Tibet és Erdély között az előadó. Ettől függetlenül a tibetiek — habár emigrációban — nagyon komolyan készülnek erre, van jól működő kormányuk, parlamentjük, szövetkezeti rendszerük. Bár most minden rendben, megtörténhet, ,,ha rájuk szabadul a függetlenség, székelyül viszonyulnak majd egymáshoz, lesznek belső harcok" — vélekedett Sógor Csaba.
A romániai magyarság autonómiára való felkészültségéről nyilatkozva elmondta: bizonyítványunk nem tízes, de van előrelépés. Az önrendelkezésért folytatott küzdelemből ki kell szorítani a nézeteltéréseket, a széthúzást, egységesen kellene fellépni — mondotta. Legnehezebb meggyőzni a többségi nemzetet, hogy az önrendelkezés jogának megadása nem vezet az ország feldarabolódásához, sőt, a központi költségvetést kiadásoktól szabadítja meg, hiszen az autonóm régióknak maguknak kell előteremteniük a működésükhöz szükséges anyagi fedezetet.