Kézdivásárhely, városi sportcsarnok. Mintegy 600 néző. KSE: Buceleanu—Căşuneanu, Csulak, Gazda J., Roman—Gazda B., Dobra A., Surdu, Dobra Sz., Papp, Jakab, Dobozi. Edző: Dobozi Levente. Sepsi FC: Grigoraş—Bujdosó, Máté, Mánya, Pânzaru—Kisgyörgy, Bocz, Farkas, Şerban, Ţicalo, Călugăreanu. Edző: Tót Csaba. Gólszerzők: Gazda J. (15., 20.), illetve Pânzaru (15. — büntetőből), Şerban (38.), Bocz (39.). Sárga lap: Dobozi (4.), Csulak (14.), Dobra A. (35.), illetve Mánya (16.), Grigoraş (39.). Kapura rúgás: 19—27 (kapu területére: 11—16). Szöglet: 5—9. Szabálytalanság: 9—8.
A megyeszékhelyi Sepsi FC győzelmével ért véget az élvonalbeli futsalbajnokság nyolcadik fordulóbeli háromszéki rangadója, amelyen a zöld-fehérek mindössze egygólos különbséggel múlták fölül az újonc és házigazda KSE-t. A mérkőzés első öt perce telt el csendben, azt követően felgyorsultak az események a pályán. A 11. percben büntetőhöz jutottak a szentgyörgyiek, amit Şerban elpuskázott. A 15. percben a kézdivásárhelyiek megszerezték a vezetést: egy gyors ellentámadás végén Csulak hozta remek helyzetbe Gazda J.-t, aki közelről nem hibázott (1—0). Hatvan másodperccel később újabb büntetőhöz jutottak a zöld-fehérek, amit Pânzaru már értékesített (1—1). Az első játékrész véghajrájában nagy kavarodás volt a Sepsi FC kapuja előtt, a labda szerencsésen Gazda J.-hez pattant, és újra előnyben volt a KSE (1—2). A második félidő első tíz percében semmi sem történt a pályán, a két csapat játékosai sokat passzolgattak, és csak nagy ritkán lőttek kapura. A 30. percben Tót Csaba lehívta Grigoraşt a pályáról, és a szentgyörgyiek a meccs hátralevő részében emberfölényben futballoztak. Ennek a 38. percben meg is volt az eredménye, hiszen Şerban egyenlített (2—2). Egy perccel a vége előtt Grigoraş remek indítása jutott el Mátéhoz, aki Boczot játszotta meg, és a szentgyörgyi nem tévedett (2—3). Az utolsó másodpercekben a házigazdák is mezőnyjátékosra cserélték le hálóőrüket, de ők újabb gólt már nem tudtak lőni.
Utóirat a ,,rangadóhoz"
Hogy őszinte legyek, nem ezt vártam ettől a mérkőzéstől... Tudom, hogy régi a két város közötti rivalizálás, és mindig jobb a győztes oldalán állni, de ez sok volt!!! Durvaság durvaság hátán, pocsék bíráskodás, őrjöngő és pályára beszaladó nézők, s a meccsből hiányzott mindaz, aminek szórakoztatónak kellett volna lennie, vagy éppen örömet kellett volna szereznie. Azt hiszem, megőrült ez a világ... A házigazdák kitettek magukért, hiszen erőből próbáltak focizni, folyamatos szabálytalanságaiknak pedig teret is adtak a kritikán alul bíráskodó játékvezetők, ebből kifolyólag az volt az érzésem, hogy tizedrangú osztálybeli meccsen vagyok. Nagyon reménykedem abban, hogy Valeriu Ioniţă, a találkozó megfigyelője roppant rossz minősítést ad a FIFA-jelvényes sípmestereknek, akiknek péntek este semmi közük nem volt a háromszéki derbihez, és az elkövetkező hetekben kényszerpihenőre küldik őket. Ilyen körülmények között sajnos nem tudtunk örvendeni a futsal szépségének, s újfent rá kellett jönnöm arra, hogy gyengék vagyunk mi, emberek. Végszóként csak ennyit: bízom abban, hogy tavasszal a rangadó visszavágója teljesen más lesz, és akkor jókedvvel, élvezettel nézhetjük végig a meccset. Hajrá, Háromszék!
