Hogyan képes a Superman kétszáz méteres ugrásokat végrehajtani? Miért képes a Pókember megállÃtani egy száguldó vonatot, és miért nem tudja megmenteni barátnÅ‘jét, akit a gonosz Goblin letaszÃt egy hÃdról? E kérdésekre adja meg a választ James Kakalios amerikai egyetemi tanár A szuperhÅ‘sök fizikája cÃmű könyvében.
Kakalios, aki a minnesotai egyetemen tanÃt fizikát és csillagászatot, minden évben tart egy rendkÃvül népszerű szemináriumot, amelynek igen vonzó már a cÃme is: Mindazt, amit a fizikából tudnom kellett, a képregényekbÅ‘l tanultam meg. Óráinak videóit is ezrek töltik le az internetrÅ‘l. Az oktató rájött arra, hogy a szuperhÅ‘sök, természetesen a maguk csodálatos képességeivel összhangban, tökéletes példái bizonyos fizikai törvényszerűségeknek. Érdekes módon diákjai, akik általában arra panaszkodnak, hogy a fizikaórák anyaga nagyon távol van a mindennapi gyakorlattól, azonnal felvillanyozódnak, amikor a szuperhÅ‘sök kerülnek terÃtékre.
Kakalios azért tudja Å‘ket ,,szemléltetÅ‘"-eszközként felhasználni, mert talán az olvasók sem veszik észre, hogy a képregényeket a fizikai törvények szempontjából rendkÃvül akkurátusan Ãrták meg. Például a Superman azért képes egy felhÅ‘karcoló tetejére ugrani, mert lábai a szülÅ‘földjén, a Kripton bolygón uralkodó gravitációhoz szoktak, ott pedig a nehézségi erÅ‘ a földinek 15-szöröse. UgyanÃgy a Pókember hálója elég erÅ‘s ahhoz, hogy megállÃtson egy szakadék felé rohanó vonatot, de egy ilyen nagy erÅ‘ kifejtése túlságosan rövid idÅ‘ alatt halálos végű lehet, mint például a Pókember barátnÅ‘je, Gwen Stacy esetében ― Ãrta a La Repubblica olasz napilap.
Kakalios könyvének legmeglepÅ‘bb eredménye, hogy a szuperhÅ‘sök segÃtségével az olvasók könnyedén felfogják ugyanazokat a formulákat, amelyek a hagyományos fizikatankönyvek alapján emészthetetleneknek tűnnek. Lehet, hogy egy idÅ‘ után ez a módszer ugyanolyan elterjedt lesz, mint a rockzene felhasználása az angolnyelv-tanulásnál?
