A papÃrból, selyembÅ‘l készült művirágok mindig kedvemet szegték. Ha valami enyhÃtette elutasÃtó hangulatomat, csupán az lehetett, hogy készÃtésükbÅ‘l talán fogyatékosok, alkalmi munkások keresnek valamicskét.
A kertészet mesterei azonban megoldották a kérdést természetes virágokkal, amelyek nem vesztik el szÃnüket, nem hullatják el leveleiket, szirmaikat, és akár egész télen dÃszÃtik lakásunkat. A szalmarózsa (Helichrysum bracteatum) vagy kerti szal-mavirág fészekvirágzatú, telt virága a százszorszépre emlékeztet, de valódi virágai a virágzat közepén találhatóak, ezeket a szÃnes, formájukat, szÃnüket megÅ‘rzÅ‘ murvalevelek fogják közre (felvételünk). A szárukkal együtt vágjuk le, majd hűvös, sötét helyen, cso-korba kötve szárÃtsuk. A márciusban elvetett magvakból kelt palántákat májusban ültessük ki. SzÃnük a fehértÅ‘l a liláig változik. Az apróbb virágúakat, bokros külleműeket szegélynövényeknek használjuk. A szalmavirágok közt az aranysárga és skarlátvörös szÃnű fajok a ,,sztárok".
A kék iringó, szamárkenyér, gyékény és dÃszfüvek hasonlóképp téli szobadÃszeink, fontos, hogy megfelelÅ‘ formájú vázákba helyezzük.
