Mi természetesen örülhetünk, hogy néhány, kisebbségi oktatásra vonatkozó cikkely — ha minden igaz — szeptembertől életbe lép, nyugtalanító ellenben, hogy mindez ilyen ellenszenvhullám közepette történik. Az ellenzéki pártok már-már felesküdtek, hogy az első adódó alkalommal módosítják a törvényt, s bár demokratikus gyakorlat tiltja az elnyert jogok megcsonkítását, jóindulatukra aligha számíthatunk. Ha csak az RMDSZ a következő koalícióban is nem találja a jelenlegihez hasonló, kiváltságos helyzetben magát.
De addig sok-sok megalkuvást, kétes értékű kompro­misszumot, s ami kényesebb, jó néhány, behódolásnak tűnő lépést kell a szövetségnek megmagyaráznia. Majd a választásokon, hamarabb a közelgő kongresszuson, ahol nemcsak beszámolni, de elszámolni is illenék.
És végre nem tabu a szövetségi elnöki tisztség elnyerése. Markó ugyan nem jelentette még be szándékát, de két trónkövetelő nevét már ismerjük: mind Eckstein-Kovács Péter, mind Kelemen Hunor szívesen lenne RMDSZ-elnök. Nem titok, Kelement jó ideje edzik, hogy a tizenkilenc éve elnökösködő Markó Béla örökébe lépjen. Kicsit mintha az alteregója is lenne. Előny ez? Hátrány? Eckstein míg a Cotroceni Palotába nem került, igazán rokonszenves alakja volt az RMDSZ-nek, de az államelnök közelsége neki sem tett jót.Szabad a vásár? Lesz-e harmadik? Ki tudhatja, de végre olyan kongresszus elé néz az RMDSZ, melyen választás lesz, nem szavazás!
Lényeg mégis: célegyenesben az oktatási törvény. Ha valóban jó ez a jogszabály, ha pénz is lesz a reformhoz, ha a pedagógusokat legalább jövő esztendőtől nagyobb anyagi megbecsülés övezi, ha a gyermek, diák, egyetemista tudásra is szert tesz az óvodában, iskolában, egyetemen és főiskolán, az RMDSZ kicsije-nagyja elmondhatja, nem volt teljesen hiábavaló egy gyékényen árulniuk Bocékkal.