Ül az elnök az újságírók előtt, és fáradságos munkával elkészített, kézzel írt beszámolóját olvassa. Őt hallgatva szinte érthetetlen, miért panaszkodnak betegek, orvosok, gyógyszerészek, hisz itt egy intézmény, amely értük töri magát éjt nappallá téve, s bizony sikerek egész sorával dicsekedhet. Általánosságokat sorjáz, s ha egy-egy konkrét kérdéssel szakítanánk félbe monológját, szinte sértődötten kéri ki magának: későn szóltak neki, adatok nem állnak rendelkezésére. Nyilvánvaló, kézenfekvő dolgokra sem válaszol, de több ízben hangsúlyozza, kapcsolatuk a sajtóval, s ezen keresztül a lakossággal rendkívül jó, igaz, a helyi médiumok felsorolásából kitetszik, legfeljebb a lapok egy részét tartják partnerüknek. Még néhányszor biztosít nyitottságáról, intézménye szolgálatkészségéről, ha írásban elküldjük kérdéseinket, ugyanígy válaszol, bármire, bármikor, ígéri. No meg azt is, szerdán hivatalában áll rendelkezésünkre. Tegnap azonban se nem állt, se nem ült, mint a kámfor, úgy tűnt el a 10 órára meghirdetett sajtótájékoztató előtt tíz perccel.
Így nem sokat tudhattunk meg a megye egészségügyének pénzügyi helyzetéről. Igaz, Forró Béla, a megyei biztosítópénztár vezetője már hétfőn kijelentette: nem a számok fontosak, hanem az eredmény. S hogy kétségünk ne legyen, prefektúrai előadása elején tisztázta: igen jeles szakemberrel, korábban bankoknál, magáncégeknél tevékenykedő kutatóval van dolgunk. Majd gondoskodott arról, hogy kitessék, az egészségügyhöz édeskevés köze van. Már tisztségbe kerülése is rendkívül vitatható volt, hisz előbb megbukott a bukaresti vizsgán, majd gyors RMDSZ-es intézkedéseknek köszönhetően átengedték. Mint légy a levesbe, úgy pottyant egy igen jelentős intézmény élére, és azóta is evickél a tányér széle felé. Újólag kiderült, az RMDSZ káderpolitikája semmiben sem különb a román pártokénál, egy-egy funkcióval adósságot törlesztenek, vagy megbízható embert vásárolnak, legkevésbé talán az számít, hogy értsen is valamelyest a feladathoz, amelyet rábíznak.