— Ön a vállalkozói napokon tartott sepsiszentgyörgyi előadásában optimistán nyilatkozott a jegybank inflációkövető árpolitikájáról, holott az utóbbi időben néhány jel arra utal, hogy megtörni látszik a gyors gazdasági fejlődés. Mire alapozza ezt az optimizmust?
— Nem azt mondanám, hogy optimista, hanem azt, hogy realista voltam. Végül is ezekre a makrogazdasági egyensúlytalanságokra, amelyek augusztus után lezajlottak, egyrészt számítottunk. Másrészt viszont az is igaz, hogy a mezőgazdaságból származó élelmiszerár-növekedésre mi sem gondoltunk. Az pedig tény, hogy a mezőgazdasági termékeknek az inflációs ráta szempontjából meghatározó részük van, így nekünk nagyon óvatosaknak kell lennünk. A központi bank azonban inflációs célként nem egy fix számot vállalt, hanem egy plusz-mínusz egy százalékpontos sávot körülötte, hiszen bármikor, nem csak a bel-, hanem a külföldi piacon is történhetnek olyan események, amelyek közvetlenül befolyásolhatják a belpiaci árak alakulását. Egy központi bankárnak hosszú távon jó pesszimistának lennie, éppen ezért vannak olyan kis csökkenési ütemeink az elkövetkező években, ami az inflációs célt illeti, vagyis 3,8 százalék 2008-ra és 3,5 százalék 2009-re, fenntartva a plusz-mínusz egyszázalékos sávot. A román gazdaság számára a legnagyobb feladat a reálkonvergencia teljesítése, ami a legnagyobb problémát fogja okozni makrogazdasági szinten. A strukturális reformokat ugyanis az elmúlt időszakban nem hajtották végre, vagy nem zajlottak le — például nem zárultak le szükséges privatizációk —, s ennek makrogazdasági szinten hatásai lesznek, és nagyon nehéz lesz azt mondani, hogy egyik évről a másikra milyen látványosan tudunk csökkenteni az inflációs célon. Hiszen a reálfolyamatoknak helyet kell adnunk.
— A mezőgazdasági konjunktúra mellett idén egy külső pénzpiaci esemény is felborzolta a kedélyeket. Mennyire befolyásolja a hazai pénzpiacokat, illetve gazdaságot az amerikai jelzáloghitelbankok csődje?
— Ez attól függ, hogy az illető hitelintézetek mennyire vannak jelen a hazai gazdaságban. A hatás mindenesetre egyelőre nem érződik, de maga a FED (amerikai bankfelügyelet — szerk. megj.) vezetője is azt mondta, hogy az amerikai gazdaságban is csak 2008-ban várható ennek a negatív hatása. Itt viszont a kérdés újra felmerül, s ezt mindenkinek újra kell gondolnia: hogyan is állunk itthon az ingatlanárakkal, ahhoz képest, hogy mi az értékük?
— Ebből a szempontból nálunk is egyensúlytalanságok mutatkoznak...
— Így van, és hogy robban-e vagy nem az ingatlanpiac Romániában, aligha előre látható, hiszen amíg az ajánlati oldal még mindig jóval a kereslet alatt van, én nem látok olyan robbanást, ami a pénzügyi piacokat is negatívan befolyásolná. De ez az a kockázat, többek között, amit a központi bank folyamatosan figyel.
— Ismert, és Ön is említette előadásában, hogy a romániai vendégmunkások hazaküldött pénze ,,felveszi a versenyt" a Romániába beruházott közvetlen külföldi tőkével, hiszen ötmilliárd euróra rúg. Lehet azt mondani, hogy a hazai gazdasági fejlődésnek egyik letéteményesei épp az idegenben dolgozó vendégmunkások?
— Éppen így nem mondhatjuk, de kétségtelenül hozzájárultak ehhez a fejlődéshez. Másrészt a kereskedelmi deficit fedezésére is jól jött ez a pénz. Itt persze az a legfontosabb, hogy megvizsgáljuk, mire ment el ez a több mint ötmilliárd euró. Jó jel, hogy ennek csak egy részét költik közvetlenül fogyasztásra, elég nagy hányadban ebből a pénzből magánberuházások valósultak meg, harmadrészt a takarékosság növekedett, a banki betétek aránya jelentősen nőtt.
— A reálgazdaság konvergenciáját tartja az elkövetkező időszak gazdasági feladatának. Lehet-e, s ha igen, hogyan ezt jegybanki eszközökkel befolyásolni?
— Ezt semmiképpen nem lehet jegybanki eszközökkel befolyásolni, ez a jövedelempolitika, a fiskális politika, a strukturális reformok feladata, vagyis a kormányon lévő politikai pártoknak a feladata, hogy programjaikba mit és hogyan építenek be, illetve mit és hogyan valósítanak meg. Másrészt tény, hogy Románia 2007 januárjában Brüsszelben letette az ország első konvergenciaprogramját. Lehet, ennek nem volt akkora visszhangja, mint Magyarországon, de ez bizonyára annak köszönhető és azért biztató, mert minden politikai párt felvállalta ezt a programot. Más tehát az alapállás. Ami a tartalmi vonatkozásait illeti, van néhány konvergenciamutató, amire nagyon oda kell figyelni. Elsősorban az egy lakosra eső GDP-re (2006-ban az uniós átlaga 27 700 euró volt, nálunk nem éri el a 4500 eurót), a gazdaság szerkezetére (nagy az elmaradás e tekintetben), vagy hogy a mezőgazdaságot hogyan fogjuk szolgáltatássá konvertálni. Ezek óriási problémák, amiket az elkövetkező hét évben Romániának azzal a nemzeti fejlesztési tervvel kell majd végrehajtania, melyet Brüsszel is elfogadott.
— Meg tudja-e, és hogyan tudja megteremteni ez a fejlesztési terv a szükséges lépések alapját?
— Abban az esetben tudja megteremteni, ha az elkövetkező választásokon bármelyik politikai párt kerül hatalomra, végre is hajtja ezt a programot.
