Ismert kitétele a magyar honosítási eljárásnak a büntetlen előélet, ami általában helyeselhető. Nincs Magyarországnak szüksége bankrablókra, de még áruházi tolvajokra sem.
A feltételeket meghatározók azon-ban minden bizonnyal szem elől tévesztették azokat a - hangsúlyosan a magyar nemzeti közösséghez tartozó - román állampolgárokat, akik nem büntetlen előéletűek, mivel a Gheorghiu-Dej-rendszer jónak látta korlátozni ,,bűnös" tevékenységüket, és az akkori törvények szerint rövidebb, illetve főleg hosszabb időre elítélte őket. Ezeket az ítéleteket máig nem nyilvánították semmisnek (mint ahogy ez Magyarországon megtörtént), azaz jogilag - mivel a közkegyelem nem törli el az eredetileg kirótt büntetést - még mindig ,,büntetett előéletűek" vagyunk. Jól tudjuk, hogy ma ez nem szégyen, inkább érdem, de (ha nem módosítják ebben a vonatkozásban a magyar jogszabályt) végül is kizáró jellegű. Nem szőrszálhasogatásról van szó: nincs honnan tudnia a kérést elbíráló bizottságnak, hogy mit foglal magában például a hírhedt 209-es cikkely a korabeli román joggyakorlatból. Vagyis: előállhat az a helyzet, hogy miközben mind a magyar, mind a román állam elhalmoz kitüntetésekkel, egy pontatlanul megfogalmazott feltétel valamennyiünket kizár a kettős állampolgárság elnyeréséből. Kérjük egyrészt az RMDSZ képviseletét, hogy a román állam parlamentjében mihamarabb járjon el egy olyan törvény elfogadtatásáért, amely kollektív alapon megsemmisíti ítéleteinket, a magyar államot pedig arra, hogy pontosítsa a vonatkozó feltételeket, szétválasztva a közjogi és a politikai tartalmú ,,büntetett előéletet".
PUSKÁS ATTILA volt politikai elítélt
