Az illyefalvi iskola Albert Levente felvétele

Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő is úgy véli, a pályakezdő pedagógusok megalázóan alacsony bérért dolgoznak, az ingázást áldatlan állapotnak tartja, és a címzetes tanári állások számlájára írja, ami gyakorta abban is megakadályoz egy-egy helyi közösséget, hogy saját településéről származó tanítója, óvónője legyen, mert a háromszéki állások nagy része már véglegesen foglalt, a katedrák jogos tulajdonosai akár nyugdíjazásukig maradhatnak posztjaikon, s így az újonnan érkezőknek nem marad más választásuk, mint keresztbe-kasul ingázni. Mégis, e nehézségek ellenére vannak fiatal, harminc év alatti sepsiszentgyörgyi pedagógusok, akik lélekkel tanítanak vidéki iskolákban - még nagybaconi ingázást is vállalva -, noha mindannyiuknak rosszulesik, hogy munkájukért siralmasan kevés pénzt kapnak, ám nem feltétlenül kívánkoznak vissza a városba, valamiért jobban szeretik falun.

Akik szívesen tanítanak falun
Nagy Melinda Réka két évet tanított a megyeszékhelyen, a Székely Mikó Kollégiumban, majd szerencsét próbált Angliában, de hazatért, utána fordított is, nem kedvelte túlságosan. 2008-ban visszatért a tanügybe. Ba-rátosra került címzetes tanárként, harmadik éve dolgozik az ottani Bibó József Általános Iskolában, angolt és németet tanít. Azért választotta Barátost, mert úgy érezte, falusi iskolákban is szükség van szakképzett tanárra, s vállalta az ingázást. Szereti, mert jó hely, mások az ottani diákok, mint a szentgyörgyiek, tisztelettudóbbak, és mivel kisebb az iskola, közelebb került hozzájuk, jobban megismerte őket, kapcsolata közvetlenebb velük. ,,Egy picivel közelebb engednek magukhoz, és nekem ez tetszik." Barátoson minden évben angol nyelvű szavalóversenyt szervez, idén angol színjátszó csoportot is indított. Próbálják az első darabot, akinek kedve van hozzá, kipróbálhatja magát benne. Egy ideje saját autójával jár Barátosra, így könnyebben tud délutáni tevékenységet tartani, mert nincs járathoz kötve, de ő is jól ismeri a buszozást. Most szeptember óta csak ígéretet kaptak, hogy megtérítik az üzemanyag árát, tavaly ellenben kifizették a 140 lejes autóbuszbérletet. Kirándulni, múzeumba viszi a gyermekeket, tavaly még korcsolyázni is behozta őket Szentgyörgyre, mindezt azért, hogy alakuljon ki az osztályközösség, szokjanak össze. ,,Látom a lelkesedést és az örömet rajtuk, de igazán elégedett akkor volnék, ha nagyobb lenne a fizetésem."
Ugron Szabolcs huszonhét éves matematikatanár, második éve tanít. Előző tanévben Sepsiszentgyörgyről Mikóújfaluba ingázott, ősztől viszont messzebb, Nagybaconba kell mennie naponta, az ottani Benedek Elek Álta-lános Iskolában talált munkahelyet. Jól érzi magát falun, mert jó az ottani közösség, ő is úgy látja, vidéki iskolákban tisztelettudóak a gyermekek, legtöbbjük már otthonról munkára szoktatott. Viszont probléma egyrészt, hogy sok ideje, naponta három órája rámegy az utazásra, másrészt, ami ennél is nagyobb gond, havi buszbérletének árát, a 260 lejt nem térítik meg. Kezdő tanári fizetésért dolgozik, nem osztályfőnök, így havonta 660 lejt kap kézbe, s ha kifizeti az autóbuszbérletet, 400 leje marad. "A válság miatt nem adják az ingapénzt, a gazdasági helyzet miatt kétszeresen megvágták a fizetésemet." Előző évhez képest bérének több mint felét elveszítette: Mikóúj-faluban 870 lejt keresett, ezenkívül ott havonta 120 lej ingapénzt is kapott. ,,Amikor elfoglaltuk ezt az állást, tudtuk, mit vállalunk, ennek ellenére végezzük a munkánkat, de rosszulesik, hogy ennyi pénzért dolgozunk." Ő az egyedüli szentgyörgyi, aki Nagybaconba jár tanítani - mások Erdővidékről érkeznek -, viszont a reggeli buszon utaznak pedagógusok más, közelebbi településekre. Héttől nyolcig kiolvassa a buszon a Háromszéket, "amennyiben a sofőr nem hajt százhússzal", mert akkor annyira ráz, hogy képtelen olvasni. Ugron Szabolcs szereti a matematikát, úgy érzi, ért is hozzá, ,,a gyermekeket is nagyon szeretem, megtalálom a hangot velük". Tantárgyversenyre viszi tanítványait, de kirándulni is megy velük. Megjegyzi, édesapja is tanít, neki szintén ingáznia kell. ,,Az ő helyzete még érdekesebb: Nagy-ajtáig busszal megy, onnan mindennap biciklivel karikázik három-négy kilométert Közép-ajtára, néha még az iskolaigazgató is kerékpárral közlekedik."

Az illyefalvi iskola — a titkárnő, karbantartó és takarítónő kivételével mindenki Sepsiszentgyörgyről jár ALBERT LEVENTE FELVÉTELE

Tömeges ingázás
Háromszék pedagógusainak egyharmada (983-an a 3094-ből) nem lakóhelyén tanít, a tömeges méretű ingázás csak jogszabály-módosítással mérséklődhet, a megfelelő katedrára szóló végleges kinevezés megszüntetésével változhat meg, mivel a címzetes státus bebetonozza munkahelyére a pedagógust, függetlenül attól, hogy milyen munkát végez - magyarázza Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő. Legtöbben, több mint félezren városról falura járnak tanítani. Mindez az oktatási rendszer egyik következménye, ,,felületi probléma", előreláthatólag ezen a sokat vitatott, decentralizálást ígérő új oktatási törvénytervezet sem változtat. ,,Valójában az egész iskolahálózat és az iskolarendszer működésében gondot okoz az, hogy Románia megtartotta az úgynevezett poszthoz kötött tanári státust, vagyis a címzetes katedrákat, ezáltal arra kényszerítve a tanárokat, hogy néha lakhelytől függetlenül keresztbe ingázzanak."
Eddig többször próbálták felszámolni a címzetes katedra intézményét, javasolva, hogy a tanárok alkalmazásáról az iskolaigazgató döntsön, de ezt ,,a szakszervezetek soha semmilyen szinten nem akarták, és most sem akarják". Kovászna megyében az állások közel 80 százalékán címzetes tanárok dolgoznak, egy-előre védi őket a törvény, "olyan értelemben, hogy aki már elnyert egy címzetes állást, azt nyugodtan megtarthatja nyugdíjaskoráig, ha esetleg nem szűnik meg maga az állás", függetlenül a pedagógusi munka minőségétől. A címzetesség abban is akadályoz egy-egy faluból származó tanítónőt, óvónőt, hogy saját iskolájában, saját közösségében találjon munkát, mert rendszerint más településekről érkezők foglalják el az állásokat, noha ilyen esetben egyértelműen a helybelieknek kellene előnyben részesülniük - véli Keresztély Irma, aki ezért is visszásnak tartja e jelenséget. ,,Mi mindig azt szerettük volna elérni, hogy a falusi és a községi iskolákban annak legyen prioritása, aki a falu vagy a község szülöttje, mert ő otthon van, ismeri a közösséget, fel tudja vállalni képviseletét. Egy falu, egy közösség megtartásában, hagyományainak ápolásában pedagóguskolléga nélkül nem lehet jövőről beszélni." Például Bodokról jelezték, két tanítónő, három óvónő elvégezte az egyetemet, szeretnének hazakerülni, de nincs üres állás sem a községközpontban, sem a hozzá tartozó településeken. Következik a kényszerpálya, versenyvizsgáznak, és Szentgyörgyön vagy annak körzetében, más településeken vállalnak munkát. Bodokról pedig ingáznak oda, szentgyörgyiek meg Bodokra. Ugyanakkor a fiatalok körében tapasztalja és jó jelnek tartja, hogy vannak, akik a városi életmódot felváltanák falusira, persze, ehhez rendezni kellene a szolgálati lakások kérdését is.
A tanfelügyelőségen tudnak az ingázó pedagógusok gondjáról, hogy az önkormányzatok egy része pénztelenségre hivatkozva újabban nem téríti meg az útiköltséget (az autóbuszbérlet vagy az üzemanyag ellenértékét) annak ellenére, hogy ezt törvény szabályozza, de mint a főtanfelügyelő hangsúlyozza, kizárólag a helyhatóságon múlik, hogy a helyi adókból és illetékekből származó saját jövedelemből utalnak-e vagy sem erre a célra.
Amennyiben egy tanár személyesen vagy telefonon jelzi ingapénzzel kapcsolatos panaszát, a tanfelügyelőség felveszi a kapcsolatot a megfelelő polgármesteri hivatallal, és megpróbálják meggyőzni, fizessék ki törvényes jussukat a pedagógusoknak, ,,ha nem is a teljes értéket, de időnként valamit mégis kellene törleszteni, különben sérül a pedagógus azon joga, hogy az ingázási költségeket az önkormányzat megtérítse" - hangsúlyozza a főtanfelügyelő. Korábban történt egy precedens értékű eset, Bodokra járó pedagógusok perelték be az önkormányzatot, sikerrel. A jogszabály ugyanis nincs tekintettel arra, hogy van-e bevétele vagy nincs az önkormányzatnak, a törvényt alkalmazni kell - véli Keresztély Irma, hozzátéve, ősszel nagyon sok tanács jelezte: nincs pénze a pedagógusok ingázási költségeinek fedezésére. Némely polgármesterek szeretnék, hogy a tanárok is iskolabusszal ingázzanak, nekik könnyebb lenne ez a megoldás, mint személyenként kifizetni a költséget.

Megalázóan alacsony fizetések
Szőcs Borbála negyedik éve tanít, ebből mindössze egy esztendeig dolgozott Sepsi-szent-györgyön. Tanári pályáját Málnáson, Bük-szádon és Málnásfürdőn kezdte, majd a megyeszékhelyi Néri Szent Fülöp Iskola után Bölön és Bölönpatak következett, szeptembertől pedig Illyefalvára jár. Három évig angolt, az illyefalvi László Lukács Általános Iskolában most magyar irodalmat és nyelvtant tanít. Bölönig egy-másfél órát is zötyögött - megtörtént, hogy kemény fagyban napokig nem volt fűtés az autóbuszban -, nagyon megterhelő volt. Ezt már semmiért sem vállalná, ,,napi három óra ráment az ingázásra, elveszett az életemből". Illyefalváig tíz percet utazik, iskolabusszal viszik, hozzák, de az önkormányzat azt is felajánlotta, akinek ez nem felel meg, megtérítik a menetrendszerű járat bérletének havi 80 lejes költségét, legrosszabb esetben pedig ,,stoppolni is könnyű". Osztályfőnök, és könyvtárosi munkát is végez, így megkapja az alapfizetésének megfelelő juttatást, 820-830 lejt, de összességében a ,,vámolással" 350-400 lejt veszít.
A vidéki iskolát, a közösséget jónak tartja, általában nagyon hálás feladat az ottani gyermekekkel foglalkozni; ha valaki "sztártanári babérokra" vágyik, akkor nem az a megfelelő hely. A gyermekek másabbak, fiatal tanárként ,,több újat tudsz hozni nekik, sokkal könnyebb hálás hallgatóságot szerezni, mert nem éri őket annyi inger, mint a városi diákokat".
Tanítónő nagymamája mesélte, annak idején nem is volt kérdéses, ha egy tanár falun kapott állást, hogy ingázzék; természetesnek vették, hogy oda is költöztek. ,,Az sem igaz, hogy mostanában ne lehetne kiköltözni, kerülnének tanárok, akik vállalnák, ha megengedhetnék maguknak az autó luxusát, de szolgálati lakásokkal is lehetne az ügyet támogatni. Én is szívesen elvállaltam volna egy-két évig." Szőcs Borbála úgy véli, természetesen nem lehet arra kötelezni a tanárokat, hogy oda költözzenek, ahol tanítanak, de ,,ha valaki ezt vállalná, akkor nagyon kellene ebben támogatni, mert a két busz közé szorítottság behatárolja tevékenységüket". ,,Hiszen délben, amikor a gyermek kérdezne valamit, vagy lehetne még egy fél órát beszélgetni, azt kell mondanunk neki, ne haragudj, indul a busz." Ha ilyenkor még egy fél órát az iskolában marad, utána három órát kell várnia a következő járatra. Az a tapasztalata, ilyen esetben a délutáni tevékenységek, az otthoni látogatások ,,durván csökkennek", Bölön-ben ráadásul még azzal is számolniuk kellett - de még Illyefalván is -, hogy a gyermekeket is behozzák más falvakból, így tanítás után őket is azonnal hazaviszik. A legtöbb vidéki iskolával szerinte az a baj, hogy nagyon gyakran cserélődik a tanszemélyzet, olyanról is tud, ahol évente legalább a fele változik, volt olyan osztályban osztályfőnök, ahol négy év alatt négyen váltották egymást. ,,Ez a legrosszabb, a közösség sem tud összekovácsolódni, a gyermekeknek pedig egyenesen káros."
Persze, a pályakezdő tanárokat meg is kellene fizetni, ez városon és falun dolgozók számára egyaránt fontos. ,,Megalázóan alulfizetettek a fiatal pedagógusok, olyannyira, hogy tényleg elgondolkodtató, ki miért marad a tanügyben." S hogy mennyi pénzért lehetne vállalni az ingázást? Szőcs Borbála szerint a 2000 lejes fizetés megfelelne, de minimum 1500 lej körülire becsüli azt az összeget, amiből egy kezdő tanár ,,nyögve-nyelve, de össze tud hozni magának egy lakáskát". Úgy véli, a bérek kérdése mostanra, miután még a huszonöt százalékot is levágták, lerágott csonttá vált. ,,Volt egy időszak, amikor tanári berkekben rengeteg szó esett erről a hatalmas anyagi visszaesésről, mostanában az a tapasztalatom, hogy nagyon fásult, tanácstalan csend uralkodott el. Fel sem horkanunk a hírekre."