Korábban sem volt nagy hitele a bukaresti vezetők nyilatkozatainak, de az elmúlt két évben valóban megtanultuk, minden állításukat kétséggel kell fogadnunk. Az elmúlt napokban, hetekben Băsescu és Boc nem győzte hangsúlyozni, milyen jó úton halad Románia, már csak egy kicsit kell szorítanunk a nadrágszíjon, és jöhet a jólét. Növekvő fizetésekről beszélnek, amikor csupán a júliusban elvett rész töredékének visszaadásáról van szó, soha nem látott infrastrukturális beruházásokat emlegetnek, ám a jövő évi költségvetési tervezetben minden befektetési tétel kisebb, mint az idei, pedig most is alig csurrant-cseppent építkezésre, nem futotta megkezdett munkálatok befejezésére sem, nemhogy újak beindítására. A tervezetből kitűnik, jelentősen kevesebb jut majd az önkormányzatoknak a tanárok fizetésére, szociális támogatásokra, a munkanélküliek segélye csökken, az állástalanok száma ellenben nő. S hogy ne vádolhassuk következetességgel Emil Bocot és kormányát, a sokat ígért vállalkozássegítő, gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő intézkedések helyett csökkentik a hitelkeretet, amelyből kedvezményes kölcsönt kaphattak az állástalanokat alkalmazó kis- és középvállalkozások.
Csak úgy kapkodja fejét a szegény halandó az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, adatok hallatán, néz, mint a megcsalt feleség, akit férje szeretője mellől győzköd az ágyból: nekem hiszel, vagy a szemednek? Amit el lehetett rontani, azt az elmúlt két évben el is rontották Románia vezetői, s a legfrissebb felmérések tükrözik, nem bíznak már a polgárok sem a pártokban, politikusokban, az egykor hitelesnek tűnő intézményekben, de abban sem, hogy jó irányba tart az ország. A jelenlegi hatalom egyik legnagyobb bűne, hogy nemcsak az életszínvonal csökkenéséért okolható, de ellopta a reményt, bizakodást is. Márpedig ezek nélkül talpra állni nagyon nehéz lesz, bármit nyilatkoznak nagynevű kül- vagy belföldi szakértők, politikusok.