Hidzsáb Hercegnő egyik ,,alkotása"
A Hidzsáb HercegnÅ‘ álnéven tevékenykedÅ‘ párizsi graffitiművészrÅ‘l csak annyit lehet tudni, hogy éjszakánként fátylat rajzol a metróaluljárók reklámplakátjain látható nÅ‘k és férfiak arcára, amelyeket lefényképez, és az interneten terjeszt. Képei BécstÅ‘l New Yorkig kiállÃtótermekben is borzolták már a kedélyeket, de nemét, korát, származását, vallását továbbra is homály fedi.
A Guardian újságÃrójának nyilatkozó graffitis, akinek álneve a hagyományos muzulmán fejkendÅ‘re, a hidzsábra utal, művészetét egyszerűen csak hidzsabizációnak hÃvja, és nem igazán érdekli a külvilág reakciója. Látom, hogy az embereket zavarba hozzák a képek, és feszengenek tÅ‘lük, amit meg tudok érteni, hiszen egy nehéz nap után hazafelé menet hirtelen ezzel találják szemben magukat. A HercegnÅ‘ ugyanakkor leszögezte, hogy alkotásaival nem arról szeretne Ãtéletet mondani, hogy melyik viselet a helyes.
Franciaországban múlt hónapban fogadták el azt a rendeletet, amelynek értelmében a nÅ‘k köztereken nem viselhetnek burkát és nikábot, azaz egész arcukat elfedÅ‘ leplet. Az iskolákban már hat évvel ezelÅ‘tt betiltották a fejkendÅ‘ és más, szembetűnÅ‘ vallási szimbólumok hordását. A burkarendelet változatos reakciókat váltott ki Franciaországban, ahol a legnépesebb európai muzulmán kisebbség él. Mindkét oldalon láthattunk extrém akciókat: egy, a döntést támogató tanárnÅ‘ összeverekedett egy emÃrségekbeli turistával, ami-kor megpróbálta letépni az arcáról a fátylat; a törvényt ellenzÅ‘ két fiatal lány pedig arcát és felsÅ‘testét teljesen elfedve, de forrónadrágban és magas sarkú cipÅ‘ben cirkált Párizs belvárosában, hogy felhÃvja a figyelmet a rendelet abszurditására.
Hidzsáb HercegnÅ‘ nem foglal állást ebben a vitában. Szerinte, ha képei csak a burka betiltásáról szólnának, nem keltettek volna ekkora visszhangot. Azt gondolom, hogy a burkaügy csak rávilágÃtott az integráció helyzetére Franciaországban - mondta. - Az biztos, hogy tovább már nem különÃthetünk el és rakhatunk dobozokba bizonyos csoportokat, leegyszerűsÃtve Å‘ket a vallás és a városi erÅ‘szak rég-óta ismételt kérdéseire. A HercegnÅ‘, aki nem árulta el, hogy milyen gyökerei vannak, úgy tekinti művészetét, mint a ,,bűn térképészetét", amely a város mélyebb bugyraiból a belsÅ‘ kerületekbe hozza azokat a dolgokat, amelyeket kirekesztettek onnan. A művész szerint fogyasztásellenes és reklámfricskázó alkotásai azért működnek jól, mert ,,egyszerre két uralkodó dogmát kérdÅ‘jeleznek meg". Úgy érzi, a fiatal muzulmán nÅ‘k, akiket Franciaország a hidzsáb viselése miatt már megbélyegzett, most vásárlóerejük folytán váltak célpontokká.
A kilétét gondosan titkoló Hercegnő úgy véli, valódi énje nem fontos. Egy elképzelt identitás lépett előtérbe, ami művészi választás volt. Mindegy tehát, hogy nő, férfi, feminista, muzulmán vagy Sarkozy-szavazó, Hidzsáb Hercegnőről az alkotásai mondják el a legtöbbet.