Lenne egy újabb, közpénzen vásárolt vaskos dokumentumköteg prezentálható számokkal, színes grafikonokkal, amit értelmezni s ragozni lehet, hosszasan, alaposan. Miközben evidencia: a székely hite s vérmérséklete szerint mind a szilvóriumot, mind a kultúrát jó egészséggel fogyasztja, csak választék kell neki. Sepsiszentgyörgy kortárs kulturális értékek terén nem áll rosszul, sőt, az elmúlt években, évtizedben kialakult itt egy frissességet, korszerűséget is jelentő, erdélyi viszonylatban is jegyzett, s a ,,fogyasztók" által is egyre jobban igényelt légkör, gondolkodni és alkotni képes művészeknek köszönhetően, akiket, mint mindenkor, víziójuk és világszemléletük vezérelt. Persze, megtörténhet, hogy a bukaresti szakemberek - akik szociológiai tekintetben sokat tudhatnak, ám az itteni erővonalakat hiányosan ismerik - kérdőívei mindeddig rejtett és vállalható kulturális igényekre villantanak rá, ám a korrekt megközelítéshez nem ártana ismerni, mi történt eddig Sepsiszentgyörgyön képzőművészeti kiállításokon, irodalmi esteken, magyar filmnapokon, a városnak rangot s elismertséget jelentő színházban. Így nem biztos, hogy a ,,fogyasztói szokások" megismeréséhez a bukaresti szakemberek kérdőíve a legcélravezetőbb megoldás, igaz, hivatalnokok erővel lobogtathatják majd a végeredményt. Persze, kissé bizarr azt gondolni, hogy autonóm alkotókat egy közvéleménykutatás eredménye bármire is ösztönözhetne, hiszen a művészet közismerten nem erről szól. Valójában az értékteremtést kellene erőteljesebben támogatni, s dolgozni hagyni azt, ki erre képes. Nem is beszélve arról, hogy minden felmérés magában foglalja a manipuláció lehetőségét is, hiszen könnyedén lehet olyan kérdést fogalmazni, s hozzá válaszadót találni, aki szívesebben látná Fekete Pákót a színházban, mint A velencei kalmárt.
Jó lenne végre szentgyörgyi viszonylatban is elfogadni: az önkormányzat elsődleges feladata mégis csak az lenne, hogy a kultúrában az értéket és a minőséget képviselje, ne a tömegízlésnek próbáljon behódolni. És mivel ismételten tűzvonalba került a színház, csak sajnálni lehet, hogy míg máshol Bocsárdi László rendezőt és csapatát díjakkal, elismerésekkel méltatják, itthon revizorokkal jutalmazzák.