Egyre többször hallani, hogy itt és itt, ezen és ezen a mérkőzésen X. és Y. csapatvezető szándékosan nem említek neveket, hiszen e sorok olvasásakor mindenki rájön, hogy róla van szó, vagy róla is szól a krónika önmagáról megfeledkezve berohan a pályára, benyomul a bírói öltözőbe, és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidja az ellenfél játékosait (játékosát), a játékvezetőket s a mérkőzésről éppen hiányzó szövetséget, annak vezetőit.
Szidja, mert ő a lelátóról (ha van) vagy a pályát övező kerítés mellől másképpen látta az esetet, mint az annak közelében lévő játékvezető, és annak jogán, hogy ő a csapat fő vagy éppen egyik szponzora, számon kérhet, ocsmány szavakkal szitkozódhat. Tudom, tudom, ezt látta (látja) nap mint nap a televízióban... Ezzel rendben is volnánk, de tévedésbe azért ne essenek a szponzorok. Mert ha aprópénzre váltjuk a tények állását, semmilyen bizonyítékuk nem lesz arra vonatkozóan, hogy nekik van igazuk, s nem a játékvezetőnek, aki mégiscsak vizsgázott a labdarúgás szabályaiból, és felkent bíró. Tévedés ne legyen, nem akarjuk a játékvezetőket védeni, csak egyszerűen a sportszerűség mellett szállunk síkra... Na de menjünk tovább, mindketten mármint a játékvezető és a szitkozódó szponzor más-más szögből látták az eseményt, a jelenetet, s ezért a különbség, az eltérő felmérés és ítélet. Tévedhetett a bíró, nem vonjuk kétségbe, mint azt sem, hogy a szponzor is tévedhet. Viszont előnyben a bíró van, övé a döntés joga, s nem a szponzoré vagy a lelátón ülőké, a kerítés mellett állóké.
Elismerjük, nagyra értékeljük a szponzorok nemeslelkűségét, gesztusát, amit a csapatok támogatása érdekében tesznek, ha ők nincsenek, ha nem nyúlnak zsebükbe, a legtöbb helyen nincs csapat. De tévedésbe azért ne essenek. A csapat támogatása, szponzorálása senkit sem jogosít fel arra, hogy túllépje hatáskörét, s a játékvezetők feje fölött törjön pálcát. Arra kérünk minden szponzort, támogatót, vezetőt, hogy maradjanak tiszta szívű, nemes lelkű emberek, s hagyják, hogy ki-ki a maga területén végezze dolgát, természetesen tudása legjavát nyújtva, a tisztesség, a sportszerűség, a becsület határain belül. A kiabálás, a szitkozódás, a hetvenkedés, a fenyegetőzés nem segít kedvenc csapatukon, játékosaikon, viszont árt, nagyon sokat árt mindenekelőtt saját személyüknek, egyesületüknek, csapatuknak. És még valami: a foci csak játék, s legyen az nagy pályás, mini- vagy teremfoci, ezen a szinten, amilyenen megyénk labdarúgása mozog, nem szabad, hogy több legyen, mint játék. Őrizzük is meg annak!
