November 23-án múlt 25 éve, hogy megalakult a Magyar Olimpiai Akadémia. A nemzeti akadémiák sorában huszonhatodikként.
De — s erre büszke lehet minden magyar — a negyed század alatt kifejtett tevékenysége alapján a nemzeti akadémiák — s van belőlük több mint száz — között a legaktívabb, a legkövetkezetesebb. Pedig nem volt egyszerű a feladata, amit így foglalhatunk össze: alapvető célkitűzése az olimpizmus értékeinek megismertetése, népszerűsítése, az olimpiákhoz kötődő hagyományok ápolása, az olimpiai bajnokok nevét viselő iskolák (szám szerint 21), az olimpiai baráti körök (26) munkájának támogatása, segítése és nem utolsósorban az olimpiai vándorgyűlések (ez idáig 56) rendezése. Elvitathatatlan, hogy a Magyar Olimpiai Akadémia szerteágazó, széles körű tevékenységével nagyban hozzájárult, és járul ezután is a magyar olimpiai mozgalom erősítéséhez... Volt tehát, mit ünnepelnünk november 28-án.
Pierre de Coubertin báró, Kemény Ferenc, Mező Ferenc, Csanádi Árpád, Hepp Ferenc... emlékművénél helyeztük el az emlékezés koszorúit, majd a Testnevelési Főiskola zsúfolásig megtelt aulájában az olimpiai himnusz meghallgatása és Pierre de Coubertin Óda a sporthoz című költeményének elhangzása után Aján Tamás, a MOA elnöke köszöntötte a résztvevőket, köztük a Nemzetközi Olimpiai Akadémia elnökét, Isidoros Kouvelost és igazgatóját, Dionyssos Gangast, az Egyesült Államok és Görögország magyarországi nagyköveteit, a megjelent olimpiai bajnokokat —Dömölky Lídiát, Rejtő Ildikót, Tordasi Ildikót, Tass Olgát, Köteles Erzsébetet, Varga Jánost, Dömötör Zoltánt, Marosi Paulát... —, a határon túli területekről — Erdély, Vajdaság, Felvidék, Szlovénia —, az anyaország megyéiből érkezett olimpiai barátokat.
Isidoros Kouvelos elnök hosszan méltatta a MOA munkáját, majd arról beszélt, hogy a jövőben három cél érdekében akarnak tevékenykedni: koordinálni kívánják a nemzeti akadémiák munkáját, irányelveket, útmutatást szeretnének adni a nemzeti akadémiáknak, és hatékonyabbá szándékoznak tenni a fiatalok nevelését, ezért évente harminc fiatal kutatót hívnak meg Olümpiába. A folytatásban Takács Ferenc professzor emeritus az akadémia történetét ,,lapozta" fel, a vándorgyűlések életre hívásáról emlékezett, az olimpiai körök tevékenységét, a tudományos konferenciákat, na és az évente megjelenő évkönyveket méltatta. Printz János közgazdász a szemináriumokról beszélt bővebben, Szikora Katalin tanszékvezető az Akadémia nemzetközi kapcsolatait ecsetelte. Itt került képbe Háromszék és Hargita megye is. Mi a Székely Mikó Kollégium olimpikonjai tiszteletére állított emléktáblával, a Dávid József nevét viselő zaláni iskolával, a zágoni Szabó Kati-óvodával, a megye sportoló hírességeinek tiszteletére állított kisborosnyói kopjafával, a szentgyörgyi olimpiai versenyzők emléktáblájával, a Szabó Kati nevét viselő sportcsarnokkal, a lapunk, a Háromszék és jogelődje, a Megyei Tükör hasábjain rendszeresen megjelenő olimpiai előzeteseinkkel, az Erdélyi magyar sportolók az olimpiai játékokon című könyvvel...
Szikora Katalin tanárnőt Rátonyi Gábor, Zugló polgármestere követte a pulpituson, és bejelentette, hogy a MOA soron következő vándorgyűlésének a zuglói önkormányzat lesz a házigazdája.
Az ünnepély záróakkordjaként felcsendültek a Honfoglalás című film betétdalának akkordjai, néptáncot mutattak be a fiatalok, és végül a Himnusz eléneklésével került pont a jubileumi ünnepség végére. (áros)
