Százával vannak gyermekek, akik a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Játszóházban fogtak először kezükbe csuhét, formáztak igazi agyagot, gyúrtak gyapjút, fűztek gyöngyöt, sodortak kötelet, készítettek farsangi maszkot, írtak tojást, fontak adventi koszorút.
Mára többen elismert kézművesek, akik maguk és mások örömére készítenek szebbnél szebb használati és dísztárgyakat. Abban, hogy a sepsiszentgyörgyi iskolákban és óvodákban, a nyári táborokban elterjedtek a kézműves-foglalkozások, a ruházaton, az ékszerviseleten, de még a lakásdíszítésen is egyre inkább nyomát látni a népi motívumkincsnek, igen nagy a szerepe a Guzsalyas Játszóháznak, amely októberben töltötte tizenötödik születésnapját.
1995 őszén egy Olt utcai kétszobás ingatlanban kezdte meg működését Erdély első játszóháza. A Bajka Mária, Benkő Éva és Kolozsi Attila által nyitott létesítmény az utóbbi ötlete alapján felvette a Guzsalyas Játszóház nevet, ami hamarosan fogalommá vált, valóságos népvándorlás indult meg délutánonként az Olt utca felé.
s körjátékok mellett a természetes anyagokkal való ismerkedés volt a legfőbb tevékenység, a délutáni foglalkozásokon pedig tucatnyi kosár anyagát dolgozták fel a gyermekek, lehetett az bármi, a gyapjútól a csuhéig, a töktől a karalábéig minden. "Hagyták a férjeink, hogy csináljuk, bár fizetést sokáig nem vittünk haza, azzal foglalkoztunk, amit szerettünk" — mondja Tóth-Birtan Tinka, aki az indulás utáni esztendőben kapcsolódott be a Guzsalyas munkájába — akárcsak Szász Csilla —, és jelenleg is vezeti az 1998-ban bejegyeztetett Guzsalyas Alapítványt.
Benkő Éva azt tartotta fontosnak első perctől, hogy minél több gyermek kézbe vehesse a természetes anyagokat, megismerje az anyag tulajdonságait, megtanulja, hogy mi mindent lehet készíteni belőle. Ugyanakkor ő a gyermektáncházak lelke, aki az első csernátoni táborokban kezdett foglalkozni csoportosan a gyermekekkel.
Korszakváltó lépés
Mint gyermek a cipőt, a játszóház is úgy kinőtte az Olt utcai székházat, költöznie kellett. Keresgélés, pályázatírás következett, sokak megbélyegző hitetlensége, hogy ebből úgysem lesz semmi, ebből nem lehet megélni. De győzött az Éva—Attila—Tinka-hármas hite, eredményre vezetett Czimbalmos-Kozma Csaba akkori alpolgármester kiállása az ügy mellett, 2002 áprilisában, a Szent György-napokon felavatták a több műhelynek otthont adó Míves Házat. Guzsalyaséknak sikerült nagyon hamar belakniuk a számukra felajánlott teret, a földszinten számos rangos kézműves-kiállítást láthatott az évek során a közönség, előadások, ünnepi foglalkozások, gyermektáncházak helyszínévé vált, míg az emeleti műhelyben születtek a vásárokra, kiállításokra készített remekművek, és itt kaptak/kapnak ízelítőt százával a gyermekek ezeknek a mesterségeknek az alapjaiból.
Addig jártam ide nézni, hogy mivel foglalkozik Attila, míg itt maradtam, és ma már úgy gondolom, ennél jobbat nem is tudnék csinálni — emlékszik Kolozsi Ildikó arra az időre, amikor Kolozsvárról Szentgyörgyre követte férjét. Attila nem csak abban volt kezdeményező, hogy ő adott nevet a játszóháznak, hanem ő indította el az első tanfolyamot is, a fazekasságot. "Sokáig maga készítette elő az agyagot, zsákban hozta Kőröspatakról, beáztatta, szűrte, ha így sem volt jó, akkor őrölte" — meséli Ildikó. Keze alatt sokan tanulták meg a korongozást, a formázást, díszítést, égetést, az elkészített tárgyak mára a kiállítások legkeresettebb darabjaivá váltak, Attila kemencéi, kályhái országszerte dicsérik hozzáértését. A nemezelést, bőrművességet, tűzzománckészítést, rézművességet szintén tanfolyamokon oktatják, közben ők is képezték magukat.
Ünnep Guzsalyasékkal
Amikor ünnepről beszélünk a Guzsalyas Játszóházzal kapcsolatban, nem csak arra gondolunk, hogy hányszor vonultunk regölve végig gyermekeinkkel, valamint Ségercz Ferenc, Melkuhn Róbert és Kelemen István muzsikusok kíséretében Sepsiszentgyörgy központjában az ő szervezésükben, álltunk be a farsangolók sorába, hány húsvétot, pünkösdöt töltöttünk együtt, mulattunk szüreti gyermekbálban, hanem eszünkbe jutnak azok az ünnepek is, amikor gyermekeink a Guzsalyaséknál tanult dalokat énekelték, készítették a karácsonyi szalmadíszeket (ma is legszebb ékei a karácsonyfánknak), és azóta is együtt írjuk húsvétkor a hímes tojásokat a mindent belengő viaszillatban. És ide sorolhatnánk azokat az alkalmakat, amikor találkozunk a Guzsalyas-tanítványok mestermunkáival a mindennapokban, a vásárokban és kézműves-kiállításokon.
