Hétfő reggel ellenben beütötte magát a kormánykoalíció ülésére a mindentudó és mindenekfölött álló államelnök, és bejelentette: Románia nem engedheti meg magának, hogy két teljes esztendeig fizesse az édesanyák gyermeknevelési szabadságát. S fejére állt a világ, az anyák és az ellenzék tiltakozott, a kormány titkolódzott, mellébeszélt. Estig teljes volt a homály és bizonytalanság. Hogy teljék az idő, megszólalt Kelemen Hunor is az RMDSZ nevében. Úgy tett, mintha nem engednének a negyvennyolcból, illetve abba beleegyeznének forma, hogy a jobban kereső anyák a jelenleginél jóval kevesebb pénzt kapjanak, de a két évhez ragaszkodnak. De mint mindig, most is beadták a derekukat: maradt az összeg, de elloptak az anyáktól egy esztendőt.
Este, a kormányülést követően újólag megbizonyosodtunk, mint annyiszor az elmúlt időszakban, az történik, amit Băsescu diktál: januártól egy év a gyermeknevelési szabadság, de utolsó esztendei keresetük függvényében kapják majd a 600 és 3400 lej közötti havi juttatást. Szerencsére azok a kismamák, akik már gyermeknevelési szabadságon vannak, s a régi törvény alapján nyerték el jogaikat, zavartalanul letölthetik a két esztendőt.
Az országos felháborodásnak kevés volt a haszna. S a rossz demográfiai mutatók sem térítették el útjáról a hatalom birtokosait. Pedig ma is kevés gyermek születik, még kevesebb — 60 000—70 000 — olyan családban, mely elfogadható életkörülményeket és minőségi nevelést képes biztosítani számukra. És sok a lelkileg sérült; pszichológusok, pszichiáterek 80 000-re teszik számukat. Mégis már este azt harsogták a kormánypárt urai és dámái, hogy bölcsődeépítési programmal könnyíteni lehet az egy év után munkába kényszerített anyák helyzetén. Vajon ezek jártak romániai állami bölcsődében?
Ha így folytatják, az a számítás, miszerint Romániának 2050-ben 15 millió lakosa sem marad, valósággá válik.