Ciklonális terek átvonulásakor kezdetben viszonylag langyos, száraz délkeleti szél fúj, mely napokon át fokozatosan térül dél, délnyugat, majd nyugat felé. Ekkor érkezik a front, s miközben a csapadék kihull a légtérből, a szélirány tovább ,,csavarodik" észak-északkelet felé, s Nemere-fúvás lesz a vége, mely vidékünkön két-három napig tart.
Kovásznán mért adatok szerint, miután december első napjaiban eső formájában hullott le annyi csapadék, mely normális körülmények között az egész hónapra elegendő lett volna (54 liter négyzetméterenként), szombat délután rohamosan hűlni kezdett a levegő. Plusz 7 Celsius-fokról fagypont felé zuhant, és az eső havazásra váltott. Estére már, enyhén fagypont alatt, fújni kezdett az északi szél. Az esőben agyonázott fenyőfák tonnányi vizet képesek megtartani tűlevélzetük felületén. Az erre következő havazás valósággal ,,ragad" a vizes fákra, melyeknek jegesedő terhe több tíz tonnára növekedhet. Eközben a talaj még meleg, a fenyők gyökere drámaian kevés eséllyel kapaszkodik a sáros, agyagos, képlékennyé puhult földbe. Az ilyenkor beinduló szélfúvás úgy boríthatja fel fáinkat, mint valami keljfeljancsikat. Az 1995-ös katasztrófakor ugyanez történt a hatalmas erejű szél segédletével.
Szombat este hét óra körül jelenkeztek be a félelmetes mikrobárikus oszcillációk (a légnyomás hajszálfinom, csak speciális műszerrel érzékelhető remegése, ilyenkor infrahangtér keletkezik). Rövidesen talaj közeli rétegekben is mutatkozott a szél, szerencsénkre nem túl nagy erővel. Az emberi szervezet közismerten nehezen viseli az ilyen frontátvonulásokat. Az Egészségügyi Világszervezet tanulmányai szerint az enyhébb tünetek: fejfájás, nyaki merevedés, idegesség, ingerlékenység stb. Súlyosabb esetek pl. a szív-érrendszeri bonyodalmak. Legsúlyosabban az elmebetegeket érintheti: rögeszmék kiújulása, fokozódó agresszivitás, mely átfordulhat öngyilkosság közeli depresszióba stb., stb.