Egy novemberi nap nagy pillanatában mondta a kupolát megtöltő székely képviselőknek a magyar törvényhozás elnöke a budapesti parlament épületéről: ez mától nem csupán az ország háza, de egyszersmind a nemzet háza is. Mert a még csonkaságában is nagyobb országon jócskán túlnyúló nemzet kisebbik országa, a Székelyföld képviselői jelentek meg és hoztak döntéseket ott. Az épületen pedig ott lengett a székely lobogó.
Éljenzett és lelkesedett mindenki.
Aznap este le kellett persze vonni a lobogót — új delegációk jönnek, a közös Európa zászlaja is helyet kíván.
Ám nagy a budapesti parlamenti épület. Ha már a nemzet háza is, meg kellene ezt képileg is jeleníteni. Küzdve a feledékenységgel is, jó lenne olyan helyet találni a Székely zászló számára az épületen, amely jól láthatóan hirdetheti minden arra járó számára: íme, itt a nemzet háza. Sok hely van azon a nagy épületen.
E sorok írója talán a parlament fellobogózásának ,,ügynöke". A nyolcvanas évek végén a ma látható, országháztetőt díszítő két zászló odajuttatásában lehetett szerepe. A kupolán még vörös csillag ült. És — mit ad Isten — éppen egy moszkvai, Vörös téri bandukolás hozta meg a fellobogóztatás ihletét. A Kreml kupoláján ott lobogott az ottani, akkori állami zászló. Hirtelen jött ötlet: nálunk vajh miért nem? Na persze, nehéz kérdés: a csillag, de nehéz lett volna a moszkvai példára hivatkozás hivatalos lehurrogása is. Gyorsan felkapta hát a szél az országház zászlódíszítésének ötletét, ám hogy ne kelljen eltávolítani a csillagot, inkább két egyforma zászló is került a hatalom határozata szerint, szimmetrikusan a két oldalra.
A csillag régen megboldogult már, a két zászló jól megvan a hajdani ,,kupoladísz" nélkül is ott fenn, a tetőn...
Ám egy zászlótársuknak, valahol az épületen, mindketten nagyon-nagyon örülnének.
