Krakkó egyik turistalátványossága, a Wawel-dombi sárkány már csak emelt díjas SMS-ért hajlandó tüzet okádni, miután a magas költségek miatt eladták üzemeltetését a helyi gázszolgáltatónak. Hasonló sors vár több állami vállalatra: a lengyel kormány a privatizációval akarja rendbe tenni az államháztartást.
Waweli sárkány: már csak pénzért okád tüzet
Donald Tusk miniszterelnök az elmúlt évben szívesen fényképeztette magát az előtt a térkép előtt, amelyen Lengyelország volt az egyetlen zöld sziget, azaz növekedést felmutató állam az unió tagjai között. A 2009-ben végül 1,8 százalékos bővülést produkáló Lengyelország gazdasága várhatóan 3,5 százalékkal növekszik idén, s ezzel az eredménnyel — Németországgal holtversenyben — továbbra is az unió vezető állama lesz.
Futballfejlődés
Az európai összevetésben is impozáns adat a válság ellenére töretlen belső fogyasztásnak és a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság kapcsán elindított, nagy ütemben folyó infrastrukturális beruházásoknak köszönhető. Lengyelország idei első negyedéves makrogazdasági adatai pedig akár a reálgazdaság válságából való kilábalásnak az első jeleiként is értékelhetőek volnának (csökkent az infláció, bővült az ipari termelés és az export), de a lengyel gazdasági csodát beárnyékolják az államháztartás rossz mutatói: 2010-ben 7,8 százalékosra duzzadhat a költségvetési hiány, és a GDP 54 százalékára nőhet az államadósság.
A magas államháztartási deficit miatt az unió többször indított már Lengyelország ellen túlzottdeficit-eljárást, az ország vezetőinek azonban most inkább az utóbbi években jelentősen megugró államadósság miatt fáj a fejük. A lengyel alkotmány ugyanis korlátokat állít fel az államadósság mértékével kapcsolatban. Ha ezt eléri az ország, akkor kötelező érvénnyel lépni kell. Az egyik ilyen küszöb az 55 százalék, ezt pedig a lengyelek idén nyáron már vészesen megközelítették.
Egyre nagyobb lépések
A kényszerítő tényezők hatására a kormánynak le kell mondania a gazdaság terén eddig folytatott kis lépések politikájáról, és hozzá kell látnia a tényleges, nem mindig népszerű reformok megvalósításához. Ezért a lengyel kabinet többéves államfinanszírozási tervet fogadott el 2010 nyarán. Ebben az áfa- és jövedékiadó-növelés mellett banki különadó bevezetésének lehetőségét is vizsgálják, amelyből mintegy 1,4—1,5 milliárd zloty (1,6 milliárd lej) bevételre számítanak.
Felgyorsítanák a privatizációt is: 2013-ig 55 milliárd zloty (58,5 milliárd lej) bevételt remélnek az állami cégek eladásából. Főként energetikai, vegyipari, bányászati és kohászati vállalatokat értékesítenének, de eladásra kínálják a varsói tőzsdét s több bankban az állami részesedést is.
A kiadáscsökkentő intézkedések között a kiadási szabály bevezetése mellett (miszerint a kiadások reálértéken csak egy százalékkal növekedhetnek) a kormány jelentős átalakításokat tervez a magánnyugdíjpénztárakba befizetett járulékokkal való gazdálkodással kapcsolatban, csökkenteni kívánja az állami alkalmazottak és intézmények számát és a hadseregre fordított kiadásokat. Szigorításokat tervez a korkedvezményes nyugdíjak terén, és visszavágná a mindenkinek járó temetési hozzájárulást is.
A szükséges gazdasági intézkedések azonban csak fél gőzzel haladnak. Az országban ősszel önkormányzati, jövőre pedig országgyűlési választásokat tartanak, az ebből fakadó politikai nyomás pedig a reformok ellen hat. Ha a lengyel kormánynak nem sikerül visszafordítania az államháztartási hiányt, illetve az államadósság növekedését, a következő lépések már jóval fájdalmasabbak lesznek. Az állami költségek befagyasztása mellett lehetőségként szerepel további áfaemelés, s legvégső esetben még az uniós támogatások társfinanszírozásának felfüggesztése is elképzelhető. Ez utóbbi pedig egyáltalán nem tenne jót a növekedés alapját jelentő beruházásoknak.
(hetivalasz.hu)
