Senki számára sem volt könnyű döntés péntek este, amikor a háromszéki zeneszerető közönségnek Érdi Tamás fellépése, a brassói filharmonikusok és a Mácsafej zenekar estje között kellett választania.
Fotó: Solymosi Ildikó
Utóbbit a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművész Szövetsége eladással egybekötött csoportos ünnepi tárlatának második felvonásaként harangozták be, ám Márk Attila (gitár, ének), Ferencz Csaba (gitár, ének), Ticusán János (gitár), Ségercz Ferenc (furulyák) és Ferencz Áron (ütősök) együttesét csak főszereplőként szabad kezelni. Öt remek hangszeres, jó hangú énekesek, mindannyian megkapóan őszinte barátságban a zenével, ,,környezetbe" ágyazott örömzene, amelyben Páll Lajos korondi költő verse bossanovaritmusra szólal meg, Áprily és Kányádi minden más megzenésítési próbálkozástól eltérő színben ragyog, a karácsony pedig Lendvai Évának a hajdani pártgyűlés veszélyes unalmában írt versére érkezik. Folk és pop, latin ritmusok és dzsesszes szólóimprovizációk, rengeteg mosoly, cseppet sem lekezelő összekacsintás a hallgatókkal: ezek vagyunk, ezt adjuk, de tiszta szívből. Nem tudom, ki hová ért el pénteken, de aki nem a Mácsafejet választotta, nyugodtan tekintheti vesztesnek magát.