Olykor vissza kell tekintenünk a település múltjára, másként nem lehet összehasonlítási alapunk. Itt minden leáldozóban — hallom a keserű megállapítást. — Nézze, milyen gyönyörű a táj, a kertek mögött már ott az erdő, mégsem tette be a lábát ide a falusi turizmus. Nem, mert ahhoz anyagi erő kell, ami nincs ebben a cudar világban, és nem elég megteremtéséhez a régifajta, makacs székely fej. Tehát a baj itt, nálunk kezdődik. Fenn, Lisznyópatakon azért annyi a hétvégi ház, mert ott művelt és pénzzel rendelkező brassói románok építettek. Ha tetszik, ha nem, érződik a falu gondolkodásán a jobbágy-zsellér múlt! Ipar most is csak annyi, mint a változás utáni évek kezdetén. Ezt a fajta vegetálást csak az tudja vinni, aki csupán a túlélést tartja céljának. Van egy-két nagyobb állattenyésztő, farmerek, de néhány fecske nem csinál nyarat. Ha Ráduly István, az uzoni polgármester nem kerül a község élére, a földtulajdon dolgában is ott tartanánk, ahol a kezdet kezdetén. Most, húsz évvel a rendszerváltozás után végre mérik, tisztázzák a földtulajdont Lisznyóban. Egyszóval: nehéz az élet a Magyar-hegy alatt.
Szépül a falu szíve
A múlt neheze feledésbe ment
A kimutatható legrégebbi időktől Lisznyó egyházas hely volt. 1567-ben 31 kapuval jegyezték be, területének nagy részét akkor az uzoni gróf Mikes és a szentiványi Henter család birtokolta. 1786-ban is még csak 67 ház állt a faluban. 1802-ben, a nagy háromszéki földrengés évében 57 jobbágycsaládot jegyeztek fel, ezek is nemesi függőségben éltek. Nehéz volt a nép élete, sújtotta a falut a török-tatár horda, s mert később helyet adtak a szabadságért küzdő kurucoknak, a Brassóhoz hű labancok éjjel megtámadták a falut, és sok embert lemészároltak. A magyar ezredév idején (1896) közel 4000 katasztrális holdra rúgott Lisznyó területe, fele szántó, fele pedig erdő. Ekkor már tizenhét kézművesműhely (kisiparosok és kereskedők) működött a faluban. Volt Lisznyónak olvasóegylete, gazdaköre, dalárdája, élénk egyházi élete, nőszövetsége, magyar iskolájának két alapítványa. Erdőségei jelentősek voltak a település életében. Valamikor beborították a hegylábi dombokat is, ám alattuk gyenge volt a talaj. A szakemberek azt állítják, hogy a magyarok előtt szlávok lakták a helyet, és a falu neve a szláv (orosz) lesz szóból származik, ami erdőt jelent.
Esze ágában sincs senkinek a régi rendet visszaállítani, nem is lehet. Ami abból jó és hasznosítható, azt kell felújítani. Ebbe a mentalitás és összetartás is beletartozik — erről és az ehhez hasonló dolgokról beszélgettünk Kese József falufelelőssel, akit minden érdekel az égadta világon, ami Lisznyóval kapcsolatos. A mai életet mai koordinátákon kell mérni — egyeztünk meg.
Kese József falufelelős: Őseim századokon át itt éltek
— Volt mozgás a faluban — mondja a falufelelős. Hozatott a tanács kavicsot, részben mélyítettük a vízlefolyókat az utcákban, hidakat pucoltunk, újakat építettünk, eltüntettük a szeméttelepet. Sajnos, 2010-ben pénzhiány miatt nem sikerült folytatni az 1,8 km-en elkészített aszfaltburkolatot. Terv szerint a Heveder hídjáig kellett volna leönteni. Kissé megváltozott a település szívének képe, hisz új székely kapu és díszes kerítés öleli körül a műemlék református templomot, a hősök emlékművét.
A székely kapu homlokgerendáján bibliai idézetek olvashatók: Az igaz ember hitből él és A szeretet soha el nem fogy. A szabadságért küzdő hőseink hitből éltek, az erősítette őket a harcmezőkön. Az utódok, a közösség irántuk való szeretete pedig soha el nem fogy — magyarázta a két textus kiválasztója, t. Derzsi György helybeli református lelkipásztor.
— Közhely már, hogy válság van, és kevés a pénz... Ebben az évben is kigyúlnak a decemberi-adventi fények a faluban — mondta a falufelelős —, csak nem oly mértékben, mint tavaly.
A polgári falu sem feledkezik meg az év végi ünnepekről. Két művelődési rendezvény is készül: egyiket a helyi tűzoltó-alakulat szervezi, a másikat, akárcsak tavaly, Opra Kálmán nyugalmazott tanár.
Gyenge volt a termés
— Folytatni kellene a kaszálók és a szántóterületek közötti vizesárkok mélyítését — célzott a jövő év feladataira Kese József. — Emlékezetes még a Lisznyói-patak katasztrofális áradása. Medrének falu közötti szakaszát idén sikerült mélyíteni, de ezt is folytatni kellene. Helyi költségvetésünkben szerepelt a sportpálya kialakításának megkezdése a felső iskola mögött. Ennek nem annyira az anyagiak állták útját eddig, mint a terület tulajdonjogának tisztázása és véglegesítése. Lisznyó lakosságának mintegy 70 százaléka a föld után él. A sok esőzés miatt eléggé gyenge volt az idei termés. Rossz minőségű és gyenge például az idei gabona. Répát, kukoricát nem lehet termelni a vadak miatt. Remélik a gazdák, hogy ha megalakulnak a vadászterületek egyesületei, el tudják mondani panaszukat, ugyanis itt nemcsak a vadak okoztak kárt, hanem a szomszédos vadászcsoportok és a vadőrök is, akik terepjárókkal kényükre-kedvükre randalíroztak végig a búzákkal bevetett területeken. Ezt már jelentettük a rendőrségen is. A falu földje VII. kategóriájú, s így pénzügyi támogatásokban sem úgy részesülünk, mint más települések. Sajnos, a legelők is gondot okoznak, egyre jobban elbokrosodnak, s mivel a tulajdonosoknak nincs kezükben a birtoklevél, a legelőporciók nincsenek kicövekelve, a legelőtakarítást sem lehet megfelelő módon megszervezni.
Panaszkodtak a faluban, hogy a földbirtokok most folyó tisztázása s a majd ezt követő újbóli kimérés is nehézkesen megy. Voltak olyan, más településeken élő személyek, akik a kezdet kezdetén a lakóhelyükön levő földbirtokukat "áthozták" Lisznyó határába, s most az a tulajdonos, akinek ott volt parcellája, a kártérítési listára került. Sajnos, azok a lisznyói lakosok (közel húsz család) sem részesültek eddig még semmiféle kártérítésben, akiknek zöldségeskertjét, földjét, bennvalóját érintette az idei árvíz.
Kese József maga is szakavatott fiatal farmer, aki terveket sző, és konokul kitart elképzelései mellett. Ezért koronázza siker a munkáját. LAM-alapítványi pályázattal, svájci gyakorlattal kezdte. Portáján felújíttatta és korszerűsíttette a régi házat, ahol hagyományos módon, vegyszerezés nélküli tejtermékeket akar gyártani. Felszerelésének egy részét beszerezte, a papírformaságokat intézi. Jelenleg a tejet Brassóban értékesíti. Kertjében korszerű gabonatároló készül, alapjai már kiöntve, látogatásunk idején várta a felépítményt. Nem gombnyomásra született a Kese-farm, a mértékadó gyarapodás évek következetes munkájának eredménye.
Adventben
Lisznyó magyar lakosságának zöme református. Nehéz őket a havas, hideg télben megszólítani. Aki teheti, a "barátságos, meleg szobában" ül. Itt beszélgetünk Ráduly Dezső megyebíróval és feleségével, Edit asszonnyal is, aki a falu tejcsarnokosa.
— Tartunk a papunkhoz — mondta a gondnok. — Kiváló szónok és jó magyar ember. Együtt örvendünk most vele a szép székely kapunak és a kerítésnek, amit még be kell fejezni. Ez Ráduly István polgármester úr jóvoltából épült meg. A torjai mesterekkel faragtatta. Sokat segített polgármesterünk a templomnál végzett javítások alkalmával is. Ha valamilyen összejövetel volt, meghívtuk, és mindig eljött. Tervünk mindig van. Villanymeghajtásúra akarjuk szereltetni a harangokat, ez a következő tervünk. Erre megvan a pénzünk, önerőből el tudjuk végeztetni. Nagy segítségünk a nőszövetség, ott van minden megmozdulásunkon. Bagoly Judit az elnöke. Teljes a készülődés az ünnepekre.
Ráduly Edit: Tizenkét éve gyűjtjük a tejet
Az Edit asszonnyal folytatott beszélgetés előtt azt hittük, hogy több a tejtermelő ebben az ikertelepülésben. Lisznyóból és Lisznyópatakról 22 termelő tejét gyűjtik össze — átlagban 300 litert — a Covalact részére. Elmaradása nincs a vállalatnak, a tej minőségét illetően sem volt kifogása a feldolgozónak.
A baj csak az, hogy nagyon kevés a tej. S ez elárulja azt is, hogy kevés a tejelő jószág azoknál a családoknál is, amelyek a Covalactnak szállítanak. A tej ára pedig most is nagyon alacsony. Vajon meddig bírja még, aki már utolsó pénzén szerzi be a takarmányt? Pedig nem sok, de nélkülözhetetlen a tejpénz a lisznyóiak konyháján is.
Csillogott a kora délutáni napsugár a hótakarón, kacagva-vidáman hógolyóztak a lisznyói gyerekek. Elmondták, hogy most jöttek haza Sepsiszentgyörgyről, ahol Mikulás-ünnepélyen vettek részt, szerepeltek. Szávuly Gyöngyike és Bocskai Judit tanította be az énekeket, a műsort — újságolták. A tanítónőknek már nem tudtuk elmondani, hogy igen jó véleménnyel vannak a szülők arról a népi hagyományőrző munkáról, melyet kitartással évek óta végeznek. Az iskoláról, az életet jelentő gyereklétszám alakulásáról Szabó Margittól, az uzoni központi iskola igazgatójától érdeklődtünk.
— Ötletes és hasznos kis tárgyakat készítettek a tanulók — mondta —, és karácsonyi vásárt rendeztek. A szülők értékelték, megvásárolták a kiállított dolgokat, és már korábbi óhajuk volt, hogy az így összegyűlt pénzből decemberben kirándulást szervezzenek. Nos, ez most éppen a Mikulás-ünnepléssel esett egybe. Lisznyóban nincs gond a tanulólétszámmal, huszonnégy gyerek jár rendszeresen iskolába. Megfelelő az óvodai létszám is, biztosítja a folytonosságot.
"Mi vagyunk a kicsi Mikulások!" ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI
Csak viszonylagos a csend a Magyar-hegy alatt, mert készülnek a karácsonyi ünnepekre. Derzsi György református lelkész elmondta, hogy hat tehetséges IKE-alapító fiatalja ügyesen és ötletesen levezeti a gyerekek karácsonyfa-ünnepélyét. A műsor a bibliai történeteken alapszik, és a lelkész állította össze. A kicsinyek műsorát Domokos Magdolna óvónő tanítja be: énekeket, rövid kis szavalatokat, amit tehetségükhöz-korukhoz mérten válogattak ki. Az egyházközség önerejéből állítják össze a karácsonyi ajándékcsomagokat. A megújult ősi templomban évszázadok óta a Megváltó születésére emlékeztet a karácsonyfa, és mint minden évben, úrvacsorára is megterül az úrasztal.
