Például Bibarcfalván. Köpecen be akar omolni a kultúrház teteje. A baróti tanácstagok azért imádkoztak, hogy ne legyen nagy hó, mert beromolhat. Eddig ez a legeredményesebb tevékenységük. Az imának volt foganatja. Mert nem lett hó. Bibarcfalván viszont beomlott egy osztályterem teteje. Lehet, hogy ezért nem imádkoztak eleget, vagy hiányzott belőlük az áhítat. Csakis ima segítségével lehetne megoldani a felsőrákosi közbirtokosság problémáját is.
De lássuk az eredményeket is, ne csak a bajokat. Például Miklósváron épül a kultúrház. Már két éve. A bibarcfalvi iskola javítására és egyebekre is kért pénzt Barót. Ha pénzt nem is sokat, de kapott helyette egy egész kórházat, amit a polgármester nem akart átvenni. Nem és nem! Egy darabig köhögött, ettől ijedhetett meg (hogy bekerülhet ő is a kórházba), és végül a komplikációk elkerülése végett úgy döntött, átveszi. Most azt mondja: bevette. Jelenleg a vita arról szól, hogy mikor bukik be a kórház, és kell-e manzárd a tetőre. (Kap-e zöld utat a Zöld Út vállalkozás?) Mindenképp jól jönne a tetőtér-beépítés, mivel gyógyszerre úgy sincs pénz, a felépülő padlás magaslati levegőjével jól lehetne kezelni a tüdőbetegeket. Jelenleg nagy probléma, hogy ki lesz a régi kórház új igazgatója. Olyan állítólag lenne is, aki már sok helyen, több pártban is megfordult, és mindenhez ért. De egy idegent nem lehet csak úgy odatenni. Az viszont lehetséges talán, hogy talál a polgármester egy ismerőst egy ilyen fontos beosztásra!
Örvendetes és ritka dolog napjainkban, hogy üres állások legyenek. És Baróton vannak, mert lemondtak a szociális iroda alkalmazottjai. De hátha még más állások is lesznek? Ez akkor következhet be, ha például a baróti tojásszéngyárat tojásgyárrá alakítják. De más biztató jelek is vannak, amire nem is számítottunk. Mert ki gondolta volna, hogy például nálunk a szemétdombok tulajdonképpen aranybányák. Ennek következtében Barótot is olyan aranytojást tojó szemetes problémák foglalkoztatják, akárcsak Háromszék többi települését. A legnagyobb kérdés legtöbb esetben, hogy ki is a kakas a szemétdombon? Illetve az, hogy hány szemétdombra van szükség? Végül is a szemétdombok számát a kakasok számához kellene igazítani. Ahány kakas, legalább annyi szemétdombnak kellene lennie. A megyei nagy kakasok azt szeretnék, hogy az ő engedélyükkel a megyei nagy, közös szemétdombon csak azok a kis kakasok kapirgáljanak, akiket ők szeretnének. Ezek kaparnák ki nekik a gesztenyét a szemétből. De a helyi kiskakasoknak ez nem derogál. Sőt, a helyi nagyhangú kiskakasok között vannak tulajdonképpen nagykakasok is. Ők csak a saját szemétdombjukat szeretnék, ahol szabadon kaparásznának, kukorékolnának. Ez nálunk már az egész megyében így van. Sőt, már olyan szemétdombocskák is vannak, ahol megjelentek (például Szentgyörgyön) a tyúkocskák is, akik vidáman kotkodácsolnak.
A baróti tanácsülések általában éktelen kukorékolásban, kakaskodások közepette folynak le, és eredménytelenül végződnek. Pedig majdnem mindenki jót akar. Itt van például az ivóvíz problémája. Mivel nem sikerült megoldani, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, illetve azt, hogy tiszta víz folyjék a csapokból, a vita arról dúl, hogy mi is legyen. Az egyik fél azt akarja — pártállástól függően —, hogy bor folyjék, a másik meg azt, hogy sör. De van olyan vélemény is, hogy pálinka. Sajnos, állítólag a megyei tanács gáncsoskodása miatt ezekre nincs pénz, akárcsak sok minden másra. Mivel a baróti tanács általában nem tud döntéseket hozni, legjobb az lenne, ha tanácsülés helyett kakasviadalokat tartanának. Az győzne, akinek leghangosabb, legharciasabb, legnagyobb, legszebb farkú kakasa van. Ahogy a közmondás is tartja: a legerősebb kakas benderész. Akár a kutyáknál.