SZENTGYÖRGY MÁRIA, Cófalva. November 28-án, vasárnap délután fél öt körül a helybeli postás elhozta a férjemnek élete első nyugdíját — illetve több havi illetményét, mert július 1-jétől nyugdíjazták. Miután a férjem aláírta a nyugdíjszelvényt, a postás kijelentette, hogy nem tud pénzt adni, most nincs nála, a szelvényt azonban le kell adnia elszámolás végett, mivel hónap vége van.
Nagyon meglepődött a férjem, a postás azonban megígérte, hogy november 30-án, kedden hozza a pénzt. De sem kedden, sem szerdán, sem csütörtökön nem jelentkezett. Csütörtökön estefelé a férjem megtudta, hogy a postás Lécfalván van, gyorsan autóba ült, és a keresésére indult. Meg is találta, a postás azonban azt mondta, hogy nincs elég pénz nála. A férjem otthagyta, de később várta a faluvégen, és mivel a postás bujkált előle, Cófalván is keresni kezdte. A felső üzlet előtt talált rá, de akkor is csak részben akarta kifizetni, és végül a férjem kitartó unszolása után valakitől kölcsönkért, úgy adta meg hiánytalanul — négy idegtépő nap után — a várva várt nyugdíjat. De mi lett volna, ha a postás letagadja, hogy tartozik, vagy valami történik vele? Szeretném tudni a postaigazgatóság véleményét az esetről.
VERES IBOLYA, Uzon. Mindnyájunknak kellemes a helybeli művelődési házba belépni, tisztaság és jó meleg fogad minden rendezvényen. Az őszi közművelődési napok alkalmával a sepsiszentgyörgyi Visky Árpád Színjátszó Kör ajándékozott meg előadásával, majd a helybeli Szivárvány női kórus lépett fel a Háromszék szerkesztőségével lezajlott találkozón, legutóbb pedig a csernátoni színjátszók látogattak ide zenés vígjátékkal. Színvonalas produkció volt, mindenki jól érezte magát — jó lenne, ha a Jókai Mór Közművelődési Egyesület az előttünk álló hosszú téli estéken ezután is meglepne bennünket egy-egy unalmat és rosszkedvet feledtető rendezvénnyel.
ANTAL BÉLA, Uzon. Másfél éve egy lisznyópataki kiránduláson kétméteres drótháló kerítést láttam a szacsvai erdő szélén. Később megtudtam, hogy Sárkány Árpád többedmagával kibérelt hetvenhektárnyi területet a szacsvai közbirtokosságtól, és hajtóvadászatokat rendeznek ott, teljesítik a kilövési keretet. Tizenöt-húsz vaddisznót lőnek egy-egy alkalommal, de nem helybelieket, hanem Ausztriából importált állatokat. Nem értem, itt nincs elég kártevő? A havasi legelőket mind feltúrták, a községhez tartozó falvak határában már senki sem mer kukoricát vetni, a pityóka is félős. Mindez a túlszaporodás miatt, errefelé rég nem volt hajtóvadászat. A disznók a gazdák földjein híznak, a vadászegyesület is ebből profitál, de Sárkány úr példáját nem követik, a kárt senki sem fizeti meg. Pedig be lehetne keríteni az állami erdőket is, oda tereljék, ott etessék a vadakat. Úgy hallom, a Dél-Hargitán ez működik, ott senkinek nem kell pereskednie kártérítésért. Jó lenne, ha ezt a kérdést a döntéshozók, törvényalkotók komolyan vennék.
