Az Erdély Hangja tehetségkutatóról lesz szó. A versenyre több százan jelentkeztek, az előválogató során a zsűri 36 produkciót szavazott be a Vigadó nagy színpadán lezajló megmérettetésekre. Reflektorfény. Deszkák. Fürkésző szemek. Könnybe lábadt vagy éppen nevető szemek. Hogyan élik meg a fellépéseket a versenyzők? És miként vélekedik a zsűri a rendezvényről?

Hagyománnyá válhat
— Ön szerint a győztesnek lehet jövője a szakmában?
Ferencz Attila, a művelődési ház igazgatója: Ha a győztes azok közül kerül ki, akik még nem ,,befutottak" — vagyis nem tagjai már működő zenekaroknak, hiszen ilyenek is akadnak szép számban a versenyzők közt —, minden bizonnyal, igen. Gondoljunk csak bele, hány zenekar működik a városban és a környéken. De lehetőség nyílhat kifelé is, ezt segíthetik a fellépési lehetőségek nálunk is megrendezett más, hasonló rendezvényeken, például a városnapokon.
— A rendezvény létrejötte hatalmas lépés a tehetséggondozásban. Hagyománnyá válhat?
— Hagyománnyá kell válnia. Az eddigiek azt igazolják, érdemes volt megszervezni. Nagyon sok a tehetséges fiatal, és meggyőződésem, jövőben még többen neveznek be. Az is rendkívül fontos, hogy egy ilyen versenyen nagyon sokat tanulhatnak a résztvevők, ambíciósabbak lesznek, és a következő megmérettetésekre sokkal jobban fel fognak készülni. Előnyt jelenthet számukra az is, hogy rangosabb versenyekre tapasztalatot szereznek itt.
— A versenyzők között 10—11 éves kisgyerekek is vannak. Véleménye szerint nem kellene alsó korhatárt szabni?
— Arról, hogy kik neveztek be, a szervezőbizottságnak el kell gondolkodnia. Mivel első év volt, valószínű, nem gondoltak arra, hogy kiket lehet egy súlycsoportban megmérettetni. Úgy gondolom, hogy a kisgyerekek benevezhetnek, nem kell alsó korhatárt bevezetni, de külön csoportban kell versenyezniük. Nagyon fontos a tehetségeket pontosan ebben a zsenge korban felfedezni, így több esélyük lehet a fejlődésre. Ugyanígy külön kellene venni a hangszereseket. A benevezési határt ott húznám meg igazán, hogy kik nem vehetnek részt, pl. zenei szakterületen tanulók, mesterizők. De ezek csak javaslatok, ezt a szervezőbizottságnak kell eldöntenie a továbbiakban.

Túl sok a mulatós
― Szerinted Erdélyben mi a maximum, amit egy magyar előadó elérhet ebben a versenyben, látsz elég potenciált ehhez?
Imre Júlia: Azt hiszem, Erdélyben az ember a mulatós és gépzenén kívül semmiből nem nyerhet pénzt, ezért ebből a közegből vagy ki kell törni, vagy kell hagyni, hogy megtörjenek, és szó szerint ,,letérítsenek" a ,,jó" útról. De ha az embert le lehet beszélni arról, amit produkálni kíván a pénz érdekében, akkor inkább nem érdemes zenével foglalkozni. Magyar előadóként pedig nagyon nehéz olyan új dolgokat szerezni, amik jók szövegileg és zeneileg is. Szerintem Erdélyben a mulatós zene túl nagy befolyással van az emberekre, nem tudnak elszakadni tőle, és megkapni az igazi értékeket. Én nem érzem magam olyan pozícióban, hogy bárkinek megmondjam, mit jó és mit nem jó meghallgatni, de azért vannak határesetek, amelyeket szerintem bárki, akinek van egy pici zenei érzéke, felismer. Van potenciál ebben a versenyben, és a zsűri is nagyon korrekt minden internetes szitkozódás ellenére.
— Te már rendelkezel színpadi tapasztalattal, hisz a Silver Proof zenekar gitárosaként nem egy koncerten és versenyen vagytok túl. Milyen érzés volt azonban egyedül kiállni a zsűri elé?
— Teljesen más érzésnek meséli be magának az ember, azt hiszi, sokban különbözik, pedig nem. Ugyanúgy, mint az együttesnél, itt is a közönség reakciója hajt, és az, hogy hassak pár fontos személyre a zenémmel.

A zenekar tévedhet
― A válogatón és az elődöntőn is magyar dalt választottatok. Brassóban egy magyar zenekarnak nehéz boldogulnia? Milyen folytatást képzeltetek el a verseny után?
Graphic zenekar: Nehéz boldogulni, mivel a fiatalok nem értékelik az élő zenét, nagyrészük csak a gépzenét szereti, amit szerintünk nem lehet zenének nevezni. Ugyanakkor nehéz fellépéseket szervezni, hisz a magyarok kisebbségben vannak Brassóban. Ha a verseny által ismertebbé válunk, akkor próbálunk minden esélyt megragadni, hogy nagyobb sikerünk legyen.
— Ti vagytok a mezőny egyedüli zenekara. Szerintetek ez előny vagy hátrány?
— Talán hátrány, mivel sokkal többet kell készülnünk, és ugyanakkor az együttes bármelyik tagja hibázhat, míg a negatív, az nem.

Mi kell a sikerhez
— Szerinted mi a sikeres előadó kulcsa?
Kiss Mercédesz: A titok egyszerű: természetesség, optimizmus és persze, tehetség. Ha mindez megvan, akkor meg kell találni a legjobb alkalmat ennek bebizonyítására. Biztos vagyok benne, hogy ha ez sikerül, valaki felkapja a fejét.
— A közönség imádott! A zsűri szerint énekhang nélkül is ,,eladnád" magad. Mit gondolsz, a személyiség mennyire befolyásolhatja az eredményt?
— Szerintem minden a személyiségen múlik. Lehet valakinek sokak véleményét megosztó hangja, de hogy el tudja magát ,,adni", talán az a legfontosabb. Azt hallottam, hogy ezen a tehetségkutatón nem csak énekeseket vagy táncosokat keresnek, hanem egyéniségeket. Ez fogott meg, ezért jelentkeztem.

Mindörökké tánc
— Ti egy manapság, sajnos, nem túl népszerű műfajt képviseltetek, a néptáncot. A produkciótok modern volt, és humoros, azonban a zsűri döntése alapján nem folytathatjátok a versengést. Milyen jövőt láttok a táncban? Mit szeretnétek vele kezdeni a továbbiakban?
Császár Szabolcs: Ezek talán egy kicsit nyers kérdések, nem gondolod? Mintha a táncot csak az Erdély Hangja miatt kezdtük volna el, és mintha csak ezért fektettünk volna bele éveket az életünkből... Nem. Tény, hogy nem a táncban látom a jövőt, de a táncot a jövőm szerves részeként képzelem el. Szeretek táncolni. Jól érzem magam a táncteremben, a táncházakban, jól érzem magam a színpadon is. A zsűri elvágott, úgy gondolták, a mi táncunk nem színpadra való. Emiatt nem fogom abbahagyni a táncot. Ez bajusz-biztos. Tény, hogy letört, és időről időre igazságtalannak éreztem a döntést, de ha képtelen vagyok is az elvárásoknak megfelelni, én táncolni fogok. Tényleg. Ha itt csupa nemtetszést okoztam, majd máskor, más zsűri előtt bizonyítok. Ha itt nemtetszést okoztam, majd fejlődöm és táncolok, mert táncolni élete végéig tanul az ember. És talán majd jövőre próbálkozom újra.
— Szerintetek hogy lehetne népszerűbbé tenni a néptáncolást a fiatalok körében?
— El kell vinni őket három egymás utáni táncoktatásra. Aztán jönnek maguktól. Ha egyszer belebolondultak, többet nem fognak ,,kiszállni". Ezt olvasva sokan mondják majd azt, hogy ,,ez alól én kivétel vagyok", tőletek azt kérdem: mi alapján mondjátok ezt? Ha annyira biztosak vagytok a dolgotokban, próbáljátok ki a táncot. És az alatt a három próba alatt ismerkedjetek, tanuljatok, és minden erőtökkel és akaratotokkal táncoljatok. Próbáljátok szeretni a táncot. És majd évek múltán adjátok tovább a következő generációnak!

Kérdezett: Ugron Nóri