Modellnek, mely felülmúlhatatlan, oly bőkeblű, nagyvonalú, amilyenre nem volt példa az emberi históriában. És megemlékezett az antiszemitizmus leküzdéséről (elfelejtett szólni a romániai holokausztról és a zsidó lakosság módszeres kiárusításáról), beszélt a nemzetiségi szervezetek alanyi jogon járó parlamenti képviseletéről (hogy ez mennyit ér az illető közösségek számára, arról nem értekezett), azt is felemlítette, hogy az RMDSZ kormánytényező (az elsumákolt, elgáncsolt kisebbségi törvényről nem volt érkezése szólani), szóval, csupa jót mondott a romániai kisebbségek élet- és jogviszonyairól, s ugyanakkor megfeddett néhány szomszédos államot — Ukrajnát, Szerbiát és Magyarországot —, ahol az ott ,,nagy számban élő" románoknak alig vannak jogaik... Szerinte. Nem szólunk itt most az ukrajnai és szerbiai kisebbségek helyzetéről, de a magyarországiakról — jobban ismerve az ottani állapotokat — mégis kell szólnunk, ahogyan az EBESZ magyarországi reprezentánsai is megtették. Elsősorban a magyarországi románokról kell és illik beszélni, kik, akárhogyan is nézzük, százszor kevesebben vannak, mint a romániai magyarok, de jogfosztottságról, jogkorlátozásokról nemigen beszélnek, lévén, hogy ilyen nem is létezik Békés és Hajdú-Bihar megyében. De vannak helyi és megyei nemzetiségi önkormányzatok, országos testület, van ortodox püspökség (ahol nem imádkoztatnak és prédikálnak magyarul!), vannak óvodák, elemi és általános iskolák, gimnázium és tanítóképző, kétnyelvű feliratok, művészegyüttesek, román nyelvű kiadványok, szegedi és budapesti egyetemi katedrák s — horribile dictu! — pozitív diszkrimináció. Mindez a magyar állam pénzén, melyből egy nemzetiségi állampolgárnak, személyre lebontva, több jut, mint egy magyarnak. Igaz, nincs alanyi jogon járó parlamenti képviselet, ami ugyancsak díszes bokréta lenne a kalapon, de előbb-utóbb meg kell oldani. Meg is oldják minden bizonnyal.

Az ottani nemzetiségi önkormányzat, minden esetlensége és ferde kinövései ellenére, mégis valamilyen autonómiát jelent, magyarul azt, hogy: semmit rólunk-nélkülünk!

Romániában autonómiáról beszélni politikai szentségtörésnek, hazaárulgatásnak számít, s ha tehetnék (szerencsére már nem tehetik), büntetőjogi eljárás alá vonnák. Ezt Traian Băsescu nagyon jól tudja, de azt is tudja a hajóskapitány, hogy a legjobb védekezés mindenkoron a támadás. Nagy elődeitől tanulhatott, s tanult is, sajnos.