A vásárlóerő csökkenése kitetszik az áruforgalomból is, statisztikusok szerint egynegyedével kevesebbet költött idén a lakosság élelemre, ruhára, tartós háztartási gépekre, alig vásároltak lakást, csak a használt autók iránti kereslet nőtt meg igazán, s a turkálók forgalma virágzik.
Decemberben a világ boldogabb országaiban jelentős árleszállításokkal kedveskednek vásárlóiknak a kis- és nagykereskedések, mifelénk más a módi, itt épp az ünnepek előtt emelik meg kissé az árakat, mert tudják, a legszükségesebbet mindenki megvásárolja. Rátesznek néhány banit a liszt kilójára, a cukorra, tojásra, szaloncukorra, de még a krumplira is. És nem nagyon törődnek a vásárlók igényével. Például folyik ki a sertés-, tyúk-, csirke-, pulykahús az üzletekből, de marhát alig kínálnak, liba, ruca csak nagy ritkán tűnik fel egy-egy üzlet pultján, s halféleségekből sem válogathat itt az emberfia; a megyeszékhelyen egyetlen üzletben úszkál az üvegmedencében egy-egy szomorú ponty és néhány pisztráng. Mert a székely, úgymond, nem állhatja a halat.
És mintha minden fantázia kiveszett volna húsfeldolgozóinkból, ízetlen a kolbász, amit a pultra raknak, a disznófősajt piacos ugyan, de túl zselatinos, és még csak megkísérelni sem próbálják a háromszéki mészárosok, hogy a véres-májast (ahogyan errefelé igénytelenül csúnyán nevezik meg: hurka) nagyanyjuk receptje szerint készítsék.
Idén a legszebb karácsonyfákat Magyarországról szállították Sepsiszentgyörgyre, nem ezüst-, nem is jegenye-, csak csinos, dús koronájú vörösfenyő, s ami nem mellékes: megfizethető az ára.
Takarékosan készültek a kereskedők a decemberi nagy bevásárlási rohamra. Lehet, jó előre tudták, ami a Román Értékelési és Statisztikai Intézet sajtóközleményében közhírré tétetett: a lakosság felének nem áll módjában 400 lejnél többet költeni karácsonyra.
Jó, hogy nem az ajándék, még csak nem is a gazdagon terített asztal teszi az ünnepet. Szeretet kell, s remény, hogy rosszabb már ne legyen.