Mindketten grafikákkal, installációkkal mutatkoznak be most közönségüknek, s miként a kiállítást megnyitó Túros Eszter művészettörténész is megállapította, a közös munka, vagy épp ellenkezőleg, az egymás kiegészítésének eredménye tárlatuk.
Albert Levente a saját térfelét Végtelen folyosó címmel határozta meg, az egyszerű jelenségekből ― most épp a rozsdásodás ― való kiindulás vezet a végtelennek tűnő folyamatokhoz, Péter Alpár pedig a Szaggatott vonal címmel behatárolt térben mintegy válaszol, vagy művésztársa gondolatát viszi tovább fekete-fehér installációjával. Így válik teljessé vagy épp befejezetlenné egy, lehet, nehezen emészthető, ám annál több fantáziálásra lehetőséget adó tárlat. Mely akár pont is lehet egy mondat végén, akár a nagybetű az elején. Kettejük továbbgondolkodásától, a művésztársak viszonyulásától függően.