Politikai patthelyzet uralkodik a szomszédos Moldovai Köztársaságban. A november 28-án lezajlott előrehozott választások nem hoztak változást, az oroszbarát kommunisták nyertek, ám nem tudnak kormányt alakítani. Az ellenfelek, az Európa felé kacsingató pártok koalícióra lépnének, mint ahogyan korábban, az utóbbi másfél évben kormányoztak, de nem tudnak megegyezni, még nagyobb baj, nincsenek elegendően ahhoz, hogy államfőt állítsanak. S ha meg is alakul az új kabinet, választott köztársasági elnök nélkül csak ügyvezető kormány marad. Míg az országban folynak a belpolitikai harcok, a jogilag az országhoz tartozó Transznisztria köszöni szépen, gyakorlatilag függetlenül megvan, a Gagauz Autonóm Tartomány intézi saját ügyeit, az orosz és a török barátság között lavíroz.
Karácsonyi vásár Kisinyov központjában
Cenzúrázott Besszarábia
Basarab, az államalapító havasalföldi vajda a krími tatárokkal szembeni védelmi övezet kialakítása végett 1340 körül megszállta a Dunától északra eső, a Prut és Dnyeszter közötti terület déli részén fekvő sztyeppét, melyet Alexandru Basarab később átengedett az utóbb kialakult Moldvának. A dinasztiáról kapta a terület a románul Basarabia, szlávosan Besszarábia nevet, melyet a törökök Budzsáknak neveztek, s amely nagyrészt megegyezik a Prut és a Dnyeszter közötti területnek a mai Ukrajnához tartozó részével. Az 1808—1812 közötti orosz—török háborút követően az oszmánok kénytelenek voltak lemondani a cári birodalom javára a Prut és a Dnyeszter közötti területről, melyre a déli rész megnevezéséből az oroszok terjesztették ki a Besszarábia nevet. Az első világháborút követően Romániához, a második után a Szovjeunióhoz tartozott: a történelmi Besszarábia az Ukrajnai Szovjet Szocialista Köztársasághoz, a fennmaradt, nagyobb terület alkotta a Moldovai SZSZK-t. Ehhez hozzácsatolták a ma már Transznisztria néven hírhedtté vált, szláv többségű Dnyeszteren túli podóliai területet.
A Besszarábia név annyira zavarja a friss állam, az 1991-ben függetlenedett Moldovai Köztársaság illetékeseit, hogy 2004-ig nem jelenhetett meg nyomtatásban román, azaz moldáv nyelven a Besszarábia kifejezés. Újságírók panaszolják, hogy mai napig kiirtják cikkeikből a Besszarábia kifejezést. Sőt, ha román nyelvről értekeznek, a belső cenzúra azt is kitörli, hiszen az alkotmány értelmében a hivatalos nyelv a ,,latin írásmódú moldáv". (A szovjet korszakban a cirill ábécét alkalmazták.) Ismerős meséli, úgy nevelték, hogy ők moldovánok, s valamiféle rokonságban állnak a románokkal. A romániai forradalom idején Moszkvában volt egyetemista, s egy türkmén nemzetiségű tanárától tudta meg, hogy ő valójában román. Nagyon sokan nem így látják, sőt, azt vallják, hogy ők moldovánok — mondja. A legutóbbi, már a függetlenség idején, de a kommunisták uralma alatt szervezett népszámláláskor mindössze kétszázaléknyian vallották magukat románnak. Akkor a kérdezőbiztosokat kioktatták, hogy érveljenek azzal, az alkotmány szerint a moldáv a hivatalos nyelv, tehát moldovánnak jegyeztessék magukat az emberek.
A főváros
Kisinyovban nagy a forgalom, majdnem akkora, mint Bukarestben. A szovjet típusú urbanisztikai tervet ráerőszakolták a városra, vonalzóval és derékszöggel húzták meg az új központot, sok polgári épületet lebontva. A város főútja a Ştefan cel Mare şi Sfînt sugárút. Itt található minden jelentős épület, az elnöki hivatal, a kormány székhelye, a parlament, a tudományos akadémia, több nagykövetség. Az orosz is ott áll: hatalmas, szögesdróttal övezett, valóságos erődítmény. Állítólag kétezren ,,dolgoznak" ott, de az információt képtelenség ellenőrizni. Különben a főút menti épületek jó állapotban vannak, ,,német munka", ugyanis a második világháborút követően a szovjetek a német hadifoglyokkal építtették azokat.
Azt mondják, amikor a fák zöldek, szép a város. Most igen lehangoló látvány. Viszont az utcán a nők elegánsak, s nem egyformák, mint például egy-egy romániai nagyvárosban. Adnak az egyediségre, nem egy bizonyos divatirányzatot követnek, hanem, mondhatni, van stílusuk. Hogy miből öltözködnek...? Erre adnak, az látszik, talán másról lemondanak.
Vaslui felől Kisinyovba menet, bal oldalon új kertváros épül, mindenféle városrendezési terv nélkül. Egy vizsgálat során meglepő eredmény született: nem az újgazdagok építkeztek oda, hanem nagy többségben állami alkalmazottak, akiknek fizetéséből legfennebb kerítésre futná.
Korrupció, kiszolgáltatottság
Óriási a korrupció, mesélik. Nem csoda, hisz hivatalosan 200 dollárnyi az átlagfizetés. Szinte semmit nem lehet elintézni, ha meg nem kenik a megfelelő hivatalnokot. Az állami intézményekben nincs meg az alkalmazottak stabilitása. A beosztottak négy évig biztonságban tudhatják magukat, de helyük veszélybe kerülhet, ugyanis minden ciklus után versenyvizsgát írnak ki minden munkahelyre. Vezetők szintjén teljesen kiszolgáltatott a helyzet. A politikum kénye-kedve szerint nevezi ki az igazgatókat és aligazgatókat, s természetesen, nem a szakmai tudás vagy a tapasztalat számít.
A Moldovai Tudományos Akadémiához tartozó kulturális örökségvédelmi intézet igazgatói tisztségébe idén nagy nehezen sikerült szakembert találni. Ion Negrei miniszterelnök-helyettes és Mariana Şlapac, az akadémia alelnöke részmunkaidővel hazahívta Valerii Kavruc régészt, a sepsiszentgyörgyi Keleti-Kárpátok Múzeumának igazgatóját. Aztán ősszel más szelek kezdtek fújni, s még említett magas beosztású tisztségviselők támogatása sem volt elég, Kavrukot hat hónap után lapátra tették.
Párhuzam Székelyfölddel
Moldovában valahogy úgy ,,szeretik" az oroszokat, mint Székelyföldön a jövevényeket. Aki orosz a Moldovai Köztársaságban, az majdnem mind jövevény. Akiket még orosznak néz a külföldi, ám helybeli: az ukrán közösség tagja. Az ukránokat a XV. század óta folyamatosan telepítették be jobbágynak. A szlávok általában nem akarnak megtanulni románul. A jól menő gazdasági vállalkozások orosz kézben vannak, az üzletláncok, élelmiszer-ipari egységek, a fővárosi taxis társaságok, a lapterjesztők.
A román ajkú átlagpolgárt inkább az orosz rém s a politikai bizonytalanság foglalkoztatja, rég lemondott Transznisztriáról, s a gagauz autonómia sem zavarja. Nem akarnak sem Nagyromániát, sem Nagymoldovát. Az általunk megkérdezettek egyöntetűen azt válaszolták, hogy független Moldovában kívánnak élni.
Egyre többen sírják vissza a régi, szocializmusbeli időket. Moldova köztudottan Európa egyik legszegényebb országa. Mióta kikiáltotta függetlenségét, s Oroszország levette róla kezét, a polgárok egyre inkább nélkülöznek. Az idősebb nemzedékhez tartozók fel-felemlegetik a ,,régi szép időket", az akkori jobb életet. A fiatalabbak egy része vallja: inkább szegényen, de szabadon, mintsem Oroszország jobbágyaiként. Onnan is sokan távoztak Nyugatra. Moldova négymillió lakosából mintegy 800 000 Transznisztriában él, egymillió külföldön dolgozik, 1—1,2 millió Kisinyovban tengődik.
Romániától nem számítanak túl nagy segítségre, de a kultúra és az oktatás terén vannak elvárásaik: moldovai ifjak tanulhassanak ösztöndíjjal Romániában, és könyvtámogatást remélnek az országtól. A moldovai könyvüzletekben és standokon többségében orosz nyelvű könyvek kaphatók.
Szeparatizmus és autonómia
Két évszázada a Budzsákból az oroszok áttelepítették a tatárokat a Krím-félszigetre, helyükbe más népeket kolonizáltak: a tenger mellé főleg ukránokat és oroszokat, kissé északabbra gagauzokat és bolgárokat. A vegyes lakosság értekezési nyelve az orosz volt. A történelmi Besszarábia elcsatolását követően jókora gagauz és bolgár kisebbség maradt a Moldovai SZSZK déli részén.
Moldova függetlenné válását követően nemzetiségi mozgalmak kezdődtek.
Még a cári időkben, 1906-ban egy gagauz parasztfelkelés nyomán kikiáltották saját köztársaságukat, mely csupán öt napot élt. A Szovjetunióban bekövetkezett 1990-es változások nyomán kikiáltották a Gagauz Köztársaságot, szintúgy, mint a transznisztriai szlávok a Dnyeszteri Moldáv Köztársaságot. Utóbbi lakói harmadrészt románok, harmadrészt ukránok és harmadrészt oroszok voltak, de a véres konfliktust követően a románok nagy része áttelepedett Moldovába. Transznisztria jogilag Moldovához tartozik, de a moldáv fennhatóságnak gyakorlatilag semmi nyoma nem tapasztalható, sőt, ott állomásozik a 14-es orosz hadsereg.
Gagauzföld különválását Szovjet-Oroszország csak hallgatólagosan támogatta. Ötéves huzavona után a kisinyovi törvényhozás széles körű autonómiát biztosított a Gagauz Autonóm Tartománynak. Az alkotmány értelmében a területnek van kormányzója (baskán), parlamentje, kormánya. Mindössze a pénzügy, a belügy és a külügy közös a Moldovai Köztársaságéval, ám még külpolitikai téren is lehetnek önálló kulturális és tanügyi jellegű kapcsolatai. Az alaptörvény azt is kimondja, amennyiben Moldova egyesülne Romániával, Gagauzföld teljes függetlenséget kap.
December 12-én tartottak kormányzóválasztást a 32 települést számláló Gagauzföldön. A most vasárnap tartandó második fordulóba Mihail Formuzal jelenlegi baskán és Nicolai Dudoglo jutott. A sikertelen első forduló után három nappal Dmitrij Medvegyev orosz elnök érdemoklevéllel tüntette ki a jelenlegi kormányzót. Ennek átadását tegnapelőttre időzítették.
A gagauz baskánnak ügyesen kell lavíroznia, hiszen ha túlságosan Oroszország felé húz, a tartomány elveszíti a török kormány által biztosított jelentős támogatást. Az anyaországként fellépő Törökországgal szemben Oroszország politikai nyomást gyakorol a gagauzokra.
Zűrös belpolitika
Moldovának kizárólag kommunista államfői voltak, mind egykori pártfőtitkárok. A 2009-es parlamenti választások során létrejött egy Európa-barát kormánykoalíció, de nem voltak elegen köztársasági elnököt választani. Megbízatással Mihai Ghimpu tölti be az ügyvezető államfői tisztséget. Másfél év alatt háromszor tartottak parlamenti választásokat. Legutóbb kevesebb, mint egy hónapja. A 101 tagú parlamentben az oroszok és ukránok támogatta kommunisták 42 helyet foglalnak el, a román pártoknak 59 jutott. Ahhoz, hogy teljes jogú államfőt válasszanak, legalább 61 szavazatra van szükség. Ismét politikai patthelyzet alakult ki. Három politikus szeretne államfő lenni: Mihai Ghimpu liberális, Vlad Filat liberális-demokrata, valamint Marian Lupu demokrata pártvezér. A hetek óta tartó egyezkedések még nem hoztak eredményt. Lupu a kommunistákkal való szövetséget sem veti el, hogy célját elérhesse.
Jó onnan hazajönni
Moldovában kizárólag román környezetben fordultunk meg. A moldávnak nevezett nyelvet beszélik. A románhoz képest jelentős különbséget nem észleltünk, még külön nyelvjárásként sem lehet elkönyvelni. Egyetlen különbség: oroszos hangsúllyal ejtik a szavakat. Az emberek kedvesek, mindenhol teával kínálnak. Székelymagyar identitásunk nagyobb rokonszenvet váltott ki, mintha anyaországbeli románt fogadtak volna. Ennek ellenére jó érzés fogott el, amikor hazafelé átértünk a határsorompókon, ahol csempészárut keresve igen megbogarásszák az utast, gépjárművet. Az első ország, ahonnan igazán jólesett hazajönni.
