Hogy az idén ki mit talál a karácsonyfa alatt, nehéz megjósolni. Bizonyos, hogy Emil Boc kormányfő újabb bizalmatlansági indítványokat, hiszen az ellenzéki pártok már nagyon meg szeretnék buktatni kormányát, személyében is őt téve felelőssé a válságos esztendő minden bajáért.
Márpedig abból van elég. Az idei esztendőben kezdett végzetesen szakadozni a két évtizede folyamatosan tákolt szociális védőháló, a lakosság jelentékeny része 2010-ben, az ,,eredeti" román demokrácia legsiralmasabb esztendejében csúszott végzetesen le, a gödör mélye felé, amelynek még mindig nem látni az alját. Az emberek már puszta létükben is fenyegetve érzik magukat, jóformán nincs olyan társadalmi csoport vagy réteg, amely ne lenne elégedetlen. S helyzetük romlik. A kormány politikusi nagyáriákban és papíron létező ,,reform"-elképzelései pedig nemhogy javítanák például az ezer sebből vérző egészségügy helyzetét, hanem ha lehet, tovább rontják. Romániában betegnek sem jó lenni, és ápolónak sem...
A szeretet ünnepén visszapörgetve az elmúlt hónapok tüntetéseinek nyomasztó képeit, az élet minőségéről beszélni is fényűzés, a csillogó-villogó kirakatok előtt meg-megáll időnként egy-egy rosszarcú, borostás proletár — azt hittük egy ideig, ez a típus nálunk már nem is létezik, de az idén kiderült, hogy mégis, s még sokat várhatunk tőle, ha egyszer tehetetlen kínjában törni-zúzni kezd... — összeszorítja öklét, igen, mindent lehet már kapni, nézi a kirakatokat s az üzletek, nagyáruházak roskadásig telt polcait, csak éppen pénz nincsen immár semmire. Legalábbis neki. Mert másoknak van, fut át egy nyomasztó gondolat az agyán... A proletár továbbmegy, a koldusok ott gurulnak a lába körül, s szent énekeket énekelve kéregetnek. Ez tán arra is emlékezteti a szürke férfit, hogy vannak még nála nyomorúságosabb helyzetben levők is, minden relatív. Utolsó néhány baniját — mert pálinkára már úgysem elég, nálunk az olcsó szeszek is meglehetősen drágák — a koldusok kalapjába dobva tovább indul. Mi lesz, ha egyszer fellázad?
A szeretet ünnepén meglehetősen sötét és nyomasztó kérdés ez. Jósolni sem akarunk, nem jó az ördögöt, pontosan karácsonykor, a falra festeni, de emlékeztetni szeretnénk azért arra, hogy minden híreszteléssel ellentétben egyszer már, éppen huszonegy esztendeje, a puliszka is robbant. S ami már megtörtént, megtörténhet bármikor. Többek között ezen is eltöprenghetnének az üzleti életben oly sikeresen teljesítő politikusok...
