János Tas, Antal Tamás, Ráduly Botond, György Renáta és Kalányos Csaba
A sepsiszentgyörgyi Ráduly Botond ,,Manó" nyerte az első ízben megszervezett Erdély Hangja, 2010 tehetségkutató versenyt.
A győztes a kézdivásárhelyi Vigadóban rendezett döntőben elsősorban Puccini Turandot című operája Nessun Dorma áriájával oszlatta el a zsűri és a hallgatóság kételyeit. Január végétől már lehet jelentkezni a verseny 2011-es kiadására.
Nem tehetek róla: Megasztáron és X-faktoron szocializálódott hallgatóként elvárásokkal, mi több, prekoncepciókkal indultam az Erdély Hangja döntőjére. És mindjárt fontosnak tartom leszögezni, hogy ha most jellemeznem kellene a Vigadó-beli gálát, nem lennék okosabb, mint a viccbeli csíki bácsi, aki az állatkertben látott krokodil és a viszonyítási alapként használt ló közötti hasonlatosságról csak annyit tudott mondani: hát ez egyáltalán nem olyan. Hát az Erdély Hangja sem olyan volt. De nézhető. Sőt, jó!
Válságban a zsűri
Hogy az alapötletet a fentebb említett műsorok szolgáltatták, senki sem tagadja. De csak annyiban, hogy miért kelljen Budapestig utaznia egy erdélyi tehetségnek, miért ne álljon rendelkezésére egy hazai fórum? János Tas és Kalányos Csaba, azaz a Bexmon Marketing és KR Stúdió felhívására október 12-étől Szatmárnémetitől, Bukaresttől el egészen Budapestig is háromszázan neveztek be a versenyre. A megjelenésre azonban már csak 165-en merítettek bátorságot, a válogatás és a három elődöntő után így jutott el 12 versenyző — egy táncospár, egy hegedűs és tíz énekes — a döntőig.
Az öttagú zsűri — Cserkész Emese zenész, Ferencz Csaba, a Háromszék ügyvezető igazgatója, Szilágyi Zsolt Herbert zenetanár, Kopeczky Annamária táncoktató és Ferencz Attila, a Vigadó igazgatója — pedig sűrűn került válságba. Az alapelv ugyanis az volt, hogy kizárólag az aznap esti produkció dönti el a végső sorrendet. Az első kör — a tizenkettő megfelezése — még talán nem okozott túl nagy fejfájást, a hat között azonban már a roppant érett énekhangú Teleki Zoltán, a kézdivásárhelyi ,,dühös" tini, Imre Júlia, a lövétei majdnem kismama, György Renáta, az antishowman, de remek hangú mackós székelyudvarhelyi Antal Tamás egyaránt olyan produkcióval rukkolt elő, hogy a zsűrinek igencsak nehezére esett az ítélkezés. És akkor még nem beszéltünk Udvarhely Paganinijéről, Kristóf Béláról, aki olyan Pacsirtát rittyentett, hogy Grigoraş Dinicu, de talán a Száztagú Cigányzenekar is kivillantotta volna valamennyi aranyfogát.
Imre Júlia
Rockos Nessun Dorma
Mindannyiukat túlszárnyalta azonban a népes szurkolótáborral érkező Ráduly Botond. A sepsiszentgyörgyi ,,Manó" a korábbi körökben amolyan rockkislexikont szállított — a döntő első körében például a híres Europe-számot, a The Final Countdown-t —, ezért aztán mindenki a szék karfáját keresgélte, amikor megszólaltak Puccini Nessun Dormájának első akkordjai. És bírta, bírta, a Turandot-ária első magas skálája után már ,,felrobbant" a nézőtér, s amikor Botondnak a finálé utolsó hangjára is sikerült felkapaszkodnia, Freddy Mercury Barcelonája jutott eszembe, amelyet Montserrat Caballéval közösen tett halhatatlanná. Szilágyi Zsoltnak, a zsűri elnökének Brian Adams ugrott be, mesélte utólag, ami, valljuk meg, igencsak hízelgő párhuzam egy mégoly tehetséges, de kezdő énekes számára. Meggyőződésem, hogy itt el is dőlt a verseny, a továbbiakban már csak hatalmas hiba oszlathatta volna szét a varázst. Manó azonban a szűk döntőben tisztességesen elénekelte a United Végső vallomását, így aztán senkit sem ért meglepetésként az eredményhirdetés.
Hogyan tovább?
Bő két hónap alatt célba juttatni egy ilyen kezdeményezést, bravúros teljesítmény, amiért elismerés jár a szervezőknek. A továbbiakban egyformán lesz könnyebb és nehezebb dolguk. Könnyebb, hiszen sokkal több az idejük a második ,,felvonás" összerakására, és némi tapasztalatot is szereztek. De nehezebb, hiszen az első verseny mércét állított, amelyet immár illik folyamatosan meghaladni. Például a műsorvezetés tekintetében, hiszen ebben a műfajban korántsem bocsánatos bűn a beszédhiba.
Az Erdély Hangja tehetségkutató intézményt teremtett. Egy intézmény — amelynek célja a hazai tehetségek felkutatása és felemelése — fenntartása viszont közös érdek és feladat. A szervezők már bizonyítottak, most a másik félen a sor. Kár lenne ugyanis engedni, hogy pénzhiány miatt provincializmusba süllyedjen egy nagyon sokat ígérő rendezvény. A jövőnek ugyanis — és ez közös felelősség — már nem a hamvasságról, hanem a profizmusról kell szólnia.
Az Erdély Hangja, 2010 díjazottjai:
1. Ráduly Botond, Sepsiszentgyörgy
2. György Renáta, Lövéte
3. Antal Tamás, Székelyudvarhely
Közönségdíj: Antal Tamás
A Háromszék különdíja: Imre Júlia, Kézdivásárhely
Legjobb hangszeres produkció: Kristóf Béla, Székelyudvarhely
