Családja akkor érkezett Kézdivásárhelyről a megyeközpontba, amikor itt a jégkorongsport parazsát szították. Örvendtek is a "tűzgyújtók", hiszen úgy tudták, hogy nagyon tehetséges jégkorongozó érkezik, de még jobban örvendtek a kézilabdázók s azok mestere, Csiki Sándor, hiszen látta már Sándort játszani, látta a benne rejlő tehetséget.
A két sportág versenyfutását a kézilabda nyerte nagy-nagy megelégedésére, hiszen az újonc kézdivásárhelyi legény rövid idő alatt a csapat erőssége lett. S ezt vallhatta később a Bákói Tudomány csapata is, amelynek színeiben testnevelő tanári és kézilabda-edzői oklevelet szerzett. A főiskola elvégzése után kézilabda-pályafutásának folytatásához választhatott volna más várost is, de ő visszajött Sepsiszentgyörgyre, s oroszlánrészt vállalt a Győzelem B-osztályba juttatásában, majd a B-osztályban tartásában. Remek kézilabdázóként vonult vissza, s ült le az edzői kispadra, ahol az évek során több, válogatottságig jutó játékost nevelt. Ez évben mintha elfáradt volna, váratlanul eltűnt a kiskapuk környékéről, kispadjáról. Nem a véletlen játéka volt ez, hanem egy harc következménye, mely harcot a gyilkos kórral vívta. Neki, aki sohasem szeretett veszíteni, most zászlót kellett hajtania. Szerdára virradóra csatát vesztett, örökre elment, itthagyva szeretteit, volt játszótársait, tanítványait. Nagy űrt hagyott maga mögött.
Ceangău Sanyi, nyugodj békében, emléked örökké őrizni fogjuk.
Á. K.
