Megszokhattuk már újabb kori demokráciánk két évtizede alatt, hogy vannak egyenlők és még egyenlőbbek, s hogy például Corneliu Vadim Tudornak mindent szabad, mint a falu bolondjának. Azok a vásári komédiákba vagy Caragiale vígjátékaiba illő jelenetek, amelyeket a sokat próbált ország lakossága figyelhetett kedden a képernyőn élő adásban, minden képzeletünket felülmúlták, akár Pintilie is rendezhette volna az egészet.
Megérkezett ugyanis a Nagyrománia Párt székházába egy bírónő rendőrökkel, hogy kilakoltassa Vadimot és pártját. Érvényes bírósági döntés van arról, hogy az épület a jogos tulajdonost illeti meg, akinek őseitől még az idők kezdetén, a negyvenes évek végén kobozták el a palotát, ahol egy ideig az NDK nagykövetsége is székelt. Vadim viszont törvénytelennek tartván a döntést, ellenállt, nem is akárhogyan, vízzel öntve le, keresetlen szavakkal mocskolta — leanalfabétázva és bűnözőnek nevezve — a bírónőt, majd egy felülmúlhatatlan gesztussal kettétépte a döntést és szétdobálta az iratokat, lökdöste a rendőröket, megfenyegette őket, hogy börtönbe kerülnek, akárcsak főnökeik. Ezután órákig tartott a színjáték, közben az alkotmánybíróság harmadik nekifutásra végre elfogadta a tanügyi törvényt, s ha valaki azt gondolta volna — Abszurdisztán a szcenáriók hazája —, hogy Vadim kilakoltatását azért időzítették erre a napra, hogy a média figyelmét eltereljék a vitatott tanügyi törvényről, tévedett. Băsescu államfő ugyanis, üdvözölve az alkotmánybíróság döntését, kedves, szép szokása szerint azonnal ellentámadásba ment át, és éles szavakkal, durván támadta az egyetemi klánokat, különös tekintettel a két nagy egyetem rektoraira, az államfő szóhasználata szerint ,,moguljaira", Ecaterina Andronescura és Andrei Margára, azt fejtegetve, a tanügyi törvény lehetőséget teremt arra is, hogy megtörjék a mogulok rémuralmát, s véget érjen a román felsőoktatást jellemző negatív szelekció. ,,Jöjjenek a tehetséges fiatalok!" — üvöltötte, miközben az ostromlott székházban egy nehéz nap délutánján Vadim őt okolta a kilakoltatásért, és természetesen a miniszterelnököt, teátrális gesztussal tépvén szét ama levelet, amelyet Emil Boc nemrég a születésnapjára küldött... Végül estére meghátrált, azt fejtegetve, hogy gyűlöli az erőszakot, és pártja tagjait nem akarja kitenni az agressziónak, majd elvonult. De panaszt tett a bírónő és a rendőrség ellen, igaz, tegnap ellene is eljárást indított az ügyészség. Viselkedésére nincs magyarázat — fejtegették a szakértők: elmekórtani eset. De ha ez így van, hogyan juthatott idáig? Hiszen akár európai parlamenti képviselő, akár nem, rá is vonatkoznak az ország törvényei.
