A kézilabda történetében két meghatározó tényező jegyezhető: az 1928-ban megalakult Fédération International de Handball és az 1936-os berlini olimpia. Utóbbi, mert színre léptette a nagypályás férfi kézilabdázókat, előbbi, mert 1938-ban kiírta az első terem-, majd nagypályás világbajnokságot.
Aztán kitört a második világháború, melynek befejezése után feloszlatták az FIH-t, és megalakították az International Handball Federationt (IHF), mely eleinte csak a nagypályás világbajnokságokat futtatta, de odafigyelt az egyre erősödő új áramlatra, a kispályás kézilabdára is, mely oly erővel hódított magának teret, hogy egyszerűen a feledés homályába szorította ki a nagypályást.
Az 1938-as első kispályás kézilabda-világbajnokságon német siker született, ezt a világháborút követően két svéd világbajnoki cím váltotta fel, aztán jött egy kétségtelenül bravúros román korszak, mely négy világbajnokságot jelentett. Korszak ez még akkor is, ha a négyes sorozatot kettészakította egy csehszlovák világbajnoki győzelem. Az 1974-ben megszerzett negyedik világbajnoki siker után elfogyott a románok puskapora, s a dobogó legfelső fokán egymást váltogatták a csapatok az NSZK-tól Oroszországig, Svédországtól Spanyolországig.
Íme a világbajnokságok dobogósai:
Év arany ezüst bronz
1938 Németország Ausztria Svédország
1954 Svédország NSZK Csehszlovákia
1958 Svédország Csehszlovákia NSZK
1961 Románia Csehszlovákia Svédország
1964 Románia Svédország Csehszlovákia
1967 Csehszlovákia Dánia Románia
1970 Románia NDK Jugoszlávia
1974 Románia NDK Jugoszlávia
1978 NSZK Szovjetunió NDK
1982 Szovjetunió Jugoszlávia Lengyelország
1986 Jugoszlávia Magyarország NDK
1990 Svédország Szovjetunió Románia
1993 FÁK Franciaország Svédország
1995 Franciaország Horvátország Svédország
1997 Oroszország Svédország Franciaország
1999 Svédország Oroszország Jugoszlávia
2001 Franciaország Svédország Szerbia és Montenegró
2003 Horvátország Németország Franciaország
2005 Spanyolország Horvátország Franciaország
2007 Németország Lengyelország Dánia
2009 Franciaország Horvátország Lengyelország
A szép román sikert hadd egészítsük ki annyival, hogy kiharcolásában oroszlánrészt vállaltak az erdélyi magyarok is, az imecsfalvi Kicsid Gábor, a szilágysomlyói Birtalan István, a székelyudvarhelyi Orbán István, a bukaresti Kovács György (a hazai sajtó szerint Gheorghe Covaci). A csehszlovák színekben is találni néhány magyart, pl. Benes László, Horváth Rudolf.
A január 13-án Svédországban kezdődő, sorrendben a XXII. világbajnokság mezőnye négy csoportra osztva rajtol:
A-csoport: Franciaország, Spanyolország, Németország, Tunézia, Egyiptom, Bahrein
B-csoport: Izland, Norvégia, Ausztria, Magyarország, Brazília, Japán
C-csoport: Horvátország, Dánia, Szerbia, Románia, Algéria, Ausztrália
D-csoport: Lengyelország, Svédország, Szlovénia, Dél-Korea, Argentína, Chile.
A világbajnok jogot szerez a londoni olimpiai részvételre, a 2—7. helyezettek pedig részt vehetnek az olimpiai kvalifikációs tornán. Az olimpiai kvalifikációs tornákról (három csoportban négy-négy csapattal rendezik) csoportonként két-két válogatott harcolja ki az olimpiai részvételt.
Szép küzdelmet, sok izgalmat ígér a világbajnokság. Reméljük, hinni merjük, legalább a kvalifikációs tornán való részvételt kiharcolják csapataink. Reméljük. Sok sikert, legények! (áros)
