Traian Băsescu államfő látványos gesztussal elismerte felelősségét a schengeni övezethez való csatlakozás kérdésében, s nyilvánvaló, hogy az igen aktív, önmagát nemes egyszerűséggel ,,játékos elnöknek" nevező Băsescunak meg is van a maga szerepe a látványos kudarcban.
A francia és a német elutasítás viszont tovább borzolja a kedélyeket, sokan, így Traian Băsescu is önérzetesen Románia megalázásának tekinti a francia és német külügyminiszter merev elutasítását, ezért aztán az államfő — ha nem is annyira ostobán és vehemensen, mint néhány napja a külügyminiszter — ellentámadásba ment át, noha ennek szakértők szerint semmilyen józanul felfogható értelme nincs, teljesíteni kell az elvárásokat, mindenekelőtt a korrupció elleni ,,harcban", amely nagy csinnadrattával folyik ugyan, de ez idáig nem vezetett látványos eredményekre, s az eddiginél jobban meg kell erősíteni a keleti határokat, meggátolva a csempészetet, hiszen a halasztásnak s a francia és német elutasításnak kimondva, kimondatlanul ez a fő oka. Az elnök hiába példálózik meglehetősen szarkasztikusan azzal, hogy a franciáknak mindenekelőtt saját házuk táján kellene körülnézniük, a sértegetések és célozgatások nem vezetnek sehová, csak tovább mérgesítik a helyzetet. S akkor ott van még — a baj csőstül jön — a Franciaországban garázdálkodó romák esete is...
Tudomásul kellene végre már venni, hogy a schengeni övezethez való csatlakozás Románia érdeke, pontosabban nekünk van szükségünk rá, és nem fordítva. Ehhez mindenekelőtt szemléletváltásra és körültekintő diplomáciai ,,aprómunkára" lenne szükség, másképpen nem megy, s ez megint és újult erővel a Traian Băsescu elnöksége alatti kapkodásokra vet rossz fényt. Feltehető a kérdés: az elmúlt hat esztendőben milyen külpolitikája volt az országnak? Megpróbáltuk összeszámolni, egyáltalán hány külügyminiszter váltotta egymást a bársonyszékben, s amellett, hogy egyik alkalmatlanabb volt, mint a másik, mert Baconschiról sem lehet elmondani, hogy ,,született diplomata", a baj inkább az volt, hogy az elnök, mint mindent, a külpolitikát is a saját szakállára intézte, mint elefánt a porcelánboltban, toporgott az uniós kormányfő-találkozókon, láthatólag nem találva helyét, s az utóbbi időben többször látványosan meg is alázták, Sarkozy elnök például udvariatlanul faképnél hagyta, mielőtt belekezdett volna végtelen magyarázatai egyikébe...Talán ezért, talán mert a belpolitikai csatározásokkal s az állandó ellenségkereséssel volt elfoglalva, Băsescu nem nagyon fektetett hangsúlyt nemzetközi kapcsolatai kiépítésére. Még szerencse, mondta egy gunyoros elemző, mert ha akkora vehemenciával veti magát a külpolitikába, mint a belpolitikába, eddig már háborúba sodorta volna többet érdemlő hazáját...
