A ma már nélkülözhetetlen zománcos edények ezelőtt kétszáz évvel mégis tiltás alá estek Erdélyben. Egy főkormányszéki rendelet megtiltotta, hogy Csehországból a kereskedők behozzák a mázas edényeket. Ezt a 9418-as guberniumi rendelet szerint így közölték ki a székeknek:
"A Cseh országi K. Gubernium folyó esztendő ag. 23-án ezen K. Guberniumhoz tett tudósítása által azt jelentvén, hogy azon országban bizonyos mázas közönségesen serpenyő forma főző edények szoktak készíttetni. Melyek belülröl valami fejéres, zöldes vagy sárgás, átal nem tetsző mázzal vannak bevonva, mely könnyen elpattan, és melynek vastagsága mintegy fél liniárnyi. Mindhogy mázas főző vasedények az ételnek, úgy az orvosságoknak is tisztán való elkészítése és megtartására az egésség veszedelmeztetése nélkül teljességel nem fordíthatnak, azonban lehetséges, hogy azok eladás végett ezen Nagy Fejedelemségben is által hozatnak. Annak okáért a hasonló edények 2354 számok alatt innen közönségesen kihirdetve voltak. Ezen mázas főzővas edényeknek is ártalmas volta szükséges tudásul oly rendeléssel íratik meg ezennel kegyelmeteknek, hogy az iránt a maguk keblikben levő lakosoknak is a szokott kihirdetés által s azok megvásárlásától őket hathatósan eltiltani el ne mulasszák.
Kolozsvár, 3. okt. 1823, Dániel Fábián"
A Kolozsvári Főkormányszék, mivel nem tudta elképzelni, hogy milyenek lehetnek a mázas edények, letiltotta azok kereskedelmi forgalmazását. A főkormányszék tisztviselői úgy jártak a mázas edénnyel, mint két székely, amikor meglátta a teknősbékát, és azt mondta egyik a másiknak: ez vagy valami, vagy megy valahová. Így egy ideig nem került forgalomba a mázas edény Erdélyben, mert azt tiltották el, amit addig nem ismertek és nem is láttak. Atyafias gondoskodásuk ezúttal hátrányt jelentett a lakosságnak.