Magyarország múlt századi történetében nem először fordult elő, hogy az önnön kebeléből kiszakadt ellenzék ellenségként fordul az ország ellen, előbb otthon szedi fel vesztesége miatti dühében az ól hídlását, majd segédletért a külföldi hasonszőrűséghez folyamodik, hogy messzibb hallatsszék a ricsaj, és tovább szálljon a szemet csípő porfelhő.
Gondoljunk csak az első világégés utáni állapotokra, amikor úgymond a magyarhoni fehér terror ellen nyugati "erőkkel" összefogva agitáltak, s a Trianonban kreált utódállamok magyarellenes csoportosulásaival összefogózva próbálták aláásni a fantasztikus méretű veszteség ellenére is konszolidálódó magyar társadalom tekintélyét.
Az akkori és a mostani hecckampány közti összefüggés és a folytonosság egyáltalán nem erőltetett, ez a hazaárulásos elvetemültség a bécsi döntések után is ilyen szlogenekben fogalmazódott meg, mint az "Amíg Beneš apánk volt, ingünk, gatyánk elég volt, de mióta Horthy az apánk..."
A magyar médiaalkotmány elleni vehemens támadások mérgességét a médiavilág állapota semlegesíti. Azt az alpári hangvételt, amelyet a múlt évi választások vesztesei maguknak megengednek, eddig még nem bírságolták a hatóságok.
A napokban a magyar Civil Összefogás Fóruma a Magyar Írószövetség közvetítésével felhívást tett közzé, amelyben leszögezik:
"Azok az emberek — köztük politikusok, közéleti emberek, újságírók, értelmiségiek — próbálják most országunk ellen fordítani a világot, akik két cikluson át maguk is közreműködtek abban, vagy tétlenül nézték, hogy országunk a korrupció és a szabadrablás terepévé váljék. Látszólag azok féltik most leghangosabban a demokráciát, akik kiszolgálói voltak a Magyarországot nyolc év alatt csődközeli helyzetbe juttató kormányoknak, miközben kiépült egy soha nem látott gazdasági hatalmat központosító és az országunk ellen indított jelenlegi kampány sikerében legfőképpen érdekelt új magyar oligarchia. Ez a hatalomból törvényesen, demokratikus úton eltávolított réteg nem veszi tudomásul a választások eredményét, és tevékenységével nem csak Magyarországot, de rajta keresztül az Európai Uniót, magát a demokráciát is gyengíti.
A világ és az EU tagországai ne feledjék az elmúlt nyolc év legmegrázóbb magyar politikai nyilatkozatát: 2006-ban került nyilvánosságra az akkori magyar miniszterelnök beszéde, melyben szó szerint kijelentette, hogy a kormány a választások előtt »éjjel és nappal« hazudott a választópolgároknak. És nem szabad feledni, hogy e beszéd nyilvánosságra kerülése után, 2006 őszén tíz- és százezrek tüntettek a politikai hazugság ellen, az új szabad választásokért Budapesten és más városokban, ám erre a Gyurcsány Ferenc által vezetett hatalom a demonstrálók brutális megveretésével, az emberek bizonyítékok nélküli bebörtönzésével válaszolt, amelynek során lábbal tiporták az emberi jogokat, a szólás- és gyülekezési szabadságot. Azt kérdezzük mi, civil állampolgárok 2010-ben: miért hallgatott akkor Európa, az Európai Unió, a világsajtó, a világ közvéleménye? S miért hangos most, amikor még egyetlen tárgyi bizonyíték sincs arra, hogy a jelenlegi kormány korlátozni kívánná az állampolgári jogokat, a sajtószabadságot, vagy hogy meg akarná szüntetni a demokráciát?"
A magyarországi választásokon politikailag és erkölcsileg levitézlett csoportok és külső támogatóik a balatonőszödi lyukasztott füljegyet nem tudják eltávolítani.