A székely zászló
E sorok írója úgy véli, hogy a korábbi kutatás nem végzett alapos összehasonlító népességrekonstrukciós vizsgálatot, épp ezért e tanulmány úttörő jellegű minden erényével és hibájával együtt. Természetesen, a kutatást nem tarthatjuk lezártnak.
Közismert, hogy a romániai népszámlálások idején mindig gordiuszi csomóként jelenik meg a kérdés, hogy a székelyek magyarként vagy székelyként szerepeljenek-e a népszámlálási íveken. Azonban sokan nem tudják, nem érzékelik: soha nem volt oly horderejű jelentősége annak, hogy Székelyföld magyar nyelvű, kultúrájú, de a magyartól eltérő lelkivilágú, származású népe milyen nemzetiségűnek vallja magát, mint most, a soron következő romániai népszámláláson.
Véleményem szerint alaposan meg kell fontolni azt, hogy az összeírás a valóságot tükrözze, és pozitív hatású legyen a székelység sorsának alakulására. Úgy tűnik, e kérdés nagyon egyszerű, mindenki hát belátása, szabad akarata szerint döntse el, hogy milyen nemzetiségűnek vallja magát. Ez alapvető jog, valóban nem szabad beavatkozni. Ez így helyes, de tudnia kell minden Székelyföldön élő, magyar nyelvű és kultúrájú embernek, a román hatalom hagyományosan érdekelt abban, hogy a statisztikákban minél kevesebb magyar szerepeljen. Nos, ennek következményeképp a korábbi népszámlálások során a székelység, védekezési ösztönére hallgatva, nem székelynek, hanem magyarnak vallotta magát. Azonban most, amikor a székely önkormányzat jogáért folyó harc egyre szélesebb körű, fontos lenne a székelység lélekszámát a hivatalos népszámlálásban is megjeleníteni. Egyértelmű az, hogy a székely népet a 2011. október 22. és 31. között sorra kerülő romániai népszámláláskor, a történelmi valóságnak megfelelően, székelyként kell bemutatni, mert ez fontos érv lehet a székely autonómiaigény jogosságának demográfiai alátámasztásában. Azonban ha a hátralévő időben nem alakul ki egységes álláspont e kérdésben, akkor a székelység némely része magyarként, másik része székelyként fog szerepelni, amelynek káros következménye az lehet, hogy a romániai magyarság lélekszáma kisebb lesz, miközben a székelységé is kevesebbet fog mutatni. Tehát olyan csapdahelyzet alakulhat ki, amelyet nagyszerűen kiaknázhat a Székelyföld területi autonómiája ellen küzdő propaganda. Következtetés: Székelyföldön mindenkinek egységesen székely vagy magyar nemzetiséget kell vallania, mert csak így lehet elkerülni az említett bűvös kört, amely nemcsak félreértéshez vezet, de káros lehet az autonómia megszerzéséért folyó harc sikerére nézve is. Ne feledjük el, még van idő e kérdés mérlegelésére, tudatosítására, és e munkát, pártérdekektől függetlenül, a média bevonásával meg lehet oldani.
Egy pillanatig se feledjük el, hogy a román nacionalisták a statisztikát (is) fegyverként használják fel a területi autonómia elleni harcban. Erre jó példák a székelyföldi nacionalista elit demográfiai jellegű hamisításai, csúsztatásai. Amikor az autonóm Székelyföldről van szó, akkor a három megye románságának lélekszámát, népességi arányát emlegetik, és erre hivatkozva kérdőjelezik meg még a nyolcszáz éves Székelyföld névhasználatának jogosságát is. Kihasználják az általános tájékozatlanságot, enyhe csúsztatással megduplázzák a székelyföldi román népesség arányát, mert jól tudják, hogy a három megye nem azonos a történeti Székelyfölddel. Amíg a két és fél megyében, azaz a történeti Székelyföldön a románság számaránya alig több mint húsz százalék, addig Maros megye nem székely régiói által a román népességarányt fel lehet tornázni ennek duplájára, amivel riogatni lehet a székely nép önkormányzata ellen. Néhanapján a médiában elhangzanak olyan képtelenségek is a román népszámlálásokban szereplő néhány száz fős székelységre hivatkozva, hogy e pár ember jogtalanul követel autonómiát, mivel e követelés népességi adatokkal nem indokolható.
Ne feledjük: a demográfia szerepe nem elhanyagolható, amikor közösségi jogokról van szó. Székelyföld népességtörténetének ismeretére és ismertetésére ezért is van szükség.
(folytatjuk)
