Felső-Háromszék sportéletének egyik pillére és zászlóvivője is kétségtelenül a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Sportklub. Pillére, hiszen a vidék labdarúgó- és újabban kosárlabdasportjának legtermékenyebb utánpótlást nevelő egysége, zászlóvivője, hiszen egyedüli egység, mely sport terén országszerte hallatja a város, Kézdivásárhely nevét, mely emlékeztet a vargák városának sporthírnevére bajnoki címekkel, érmekkel, válogatottságokkal, nemzetközi szereplésekkel.
A megye harmadik iskolás sportklubja, és az egyetlen, amely ugyan nem rendelkezik saját sportbázissal, mégsem emleget pályagondokat. Jó feltételek között dolgozva, nyugodtan szövi álmait, terveit, igazodva a város sport terén megkezdett szárnyalásaihoz.
— Igazán itthon érezzük magunkat itt, Kézdivásárhelyen — mondja Dobolyi Aladár, a sportklub vezetője —, a város édesgyermekeként magáénak tekint, segít, támogat — ezért pedig ezúton is ezer köszönet és hála —, remek a kapcsolatunk minden iskolával, nyitva állnak előttünk a sportlétesítményeink, akárcsak a városéi, így aztán zavarmentesen dolgozhatunk. Felszerelésgondunk sincs, de ez olyan terület, mely naponta felújításra vár, ehhez pedig pénzfedezet kell. Most az is van, de ha kétszer, háromszor ennyi volna, akkor is azt mondanám: örökös probléma. A felszerelés használódik, utazni pedig minden hét végén kell, és több irányba...
— Hat sportágban — asztalitenisz, cselgáncs, jégkorong, kézilabda, kosárlabda és labdarúgás — hat tanár dolgozik 228 diáksportolóval a Nagy Mózes Líceum égisze alatt. Mindenik sportágnak megvannak a maga támogatói, nemzetközi kapcsolatai, s ezt gondosan ápolják is a kollégák. És mindenik kollégának megvan az iskolai évre megfogalmazott terve is.
— Kezdjük akkor az asztalitenisszel és természetesen Dobolyi Aladárral.
— Tizenhat gyerek alkotja az asztaliteniszezők ,,klubját". Ők tizenhatan szerepelnek az A-osztályban, az ifjúsági divízióban, ők vesznek részt a korosztályos bajnokságokban, a Top 12-kben, közülük a legjobbak pedig a korosztályos válogatottakban. Négy válogatott versenyzőm van: Turóczy András, Kanabé Szilárd — mindketten szerepeltek az Európa-bajnokságon —, Szőcs Tamás és Veress Zoltán. Ami pedig az éremgyűjtést illeti, Kanabé a legszorgalmasabb 3 országos bajnoki aranyéremmel, 2 ezüsttel, 3 Balkán-bajnoki éremmel (1 ezüst, 2 bronz), aztán Turóczy következik 2 országos bajnoki bronzéremmel, 2 Balkán-bajnoki éremmel (ezüst és bronz), Sükösd Roland és a serdülő korosztályú csapat 1—1 bronzéremmel. Saját ötasztalos termünk van korszerűen felszerelve. Nemzetközi kapcsolatot ápolunk a franciákkal, a szolnoki Tisza Sportegyesülettel, a szombathelyi Asztalitenisz Körrel, a nagykanizsai Sörgyár egyesületével (itt játszik egykori játékosunk, Szász Kinga) és a németországi Sachsendöbeln csapatával, Bedő Zoltán együttesével. Az idei versenyeink: október 13.: A-osztályos forduló Medgyesen, 19—21.: országos gyermekbajnokság Kézdivásárhelyen az új sportcsarnokban... Terveink? Túlnőni eddigi önmagunkon!
Cselgáncs. Veres László éppen egy bécsi nemzetközi versenyről tért vissza, ahol tanítványai hét érmet nyertek. Egyébként hatvan cselgáncsozója van, ebből húsz az ozsdolai szatellitcsoportban. A teljesítménycsoportba tartozók heti hat, a kezdők heti három edzéssel készülnek, az ozsdolai csoport pedig kétszer edz egy héten. Az eredmény: hat országos bajnoki érem: aranyérmes: Lukács Arnold (U15-ös korosztály, 60 kg), ezüstérmes: Gáll Domokos (U17, 90 kg), bronzérmesek: Varga Róbert (U17, 46 kg), Kobrizsa Szabolcs (U17, 50 kg), Kartis Arnold (U17, 81 kg), Tamás Janka (U13, 48 kg), na és egy Európa-bajnoki szereplés: Gáll Domokos a máltai kontinentális viadalon (sajnos, helyezetlen volt). — Hinni merem — így Veres —, hogy rövidesen a fenti éremszerzők mellé csatlakozik a kezdők csoportjából Vitályos Alpár, Gajdó Tamás, Lukács Ákos, Marti Szilárd és Paál Rudolf. Az előttünk álló versenysorozatból kiemelem a csapatbajnokságokat az U15-ös, U17-es és U20-as korosztályokban (ez utóbbiban a fiatalokkal veszünk részt, hadd tanuljanak), na meg a novemberi svájci turnét. Tervek? Több és szebb országos bajnoki érmet nyerni és az Európa-bajnokságon szerepelni.
Jégkorong. A sportág kézdivásárhelyi újraéledését a csíkszeredai születésű Márton Sándor irányítja. 1982 óta kézdivásárhelyi lakos, de csak a műjégpálya megépítésével nyílt meg a lehetőség a sportág újraélesztésére. Nos, Márton Sándor 67 gyerekkel készül a téli idényre, egy junior II-es csoporttal és két kezdő gárdával (U12, U10), na és egy kezdő leánycsoporttal. Mind a három fiúgárdát nevezte az országos bajnokságra. A nagyobbik, a junior II-es csoport már tavaly is szerepelt. Az idei bajnokság november 7-én kezdődik a junior II-esek korosztályában. A mezőny: Csíkszeredai ISK, Galac, Steaua, Gyergyószentmiklós, Karcfalva és Kézdivásárhely.
Az ígéretek folyosóján járva hadd említsük meg az alábbi neveket: Tóth Botond, Kovács Szabolcs, Márton Hunor, Fetés Szabolcs — junior II.; Deme Balázs, Fazakas Levente, Gajdó Balázs, Fetés Róbert és Fetés Norbert — U12; Molnár Balázs, Kiss Tamás, Okos Erik, Csurulya Csongor — U10; Bokor Kinga, Barabás Ágota, Papp Eszter Edina a lányok közül. A cél? Tartós alapot teremteni — mondja a csíkszeredai születésű sportember — a kézdivásárhelyi jégkorongnak.
Kézilabda. Szász Csabát a Turóczi Mózes Általános Iskola termében értem utol, a junior III-asok országos bajnokságának első teremtornáját szervezte a hét végén. 34 játékossal foglalkozik. Van egy tizennyolc tagú kezdő csoportja és egy tizenhat tagú haladó csoportja, mely a junior III-asok országos bajnokságán szerepel. Hetente háromszor a Nagy Mózes Líceum kistermében és háromszor a Turóczi Mózes sporttermében edzenek, a kezdők pedig heti három közös felkészülésen vesznek részt. — Anyagi gondok? — kérdez vissza Szász Csaba. — Nekünk, kézilabdázóknak nem volt soha. Ha pedig a kitűnőségek után érdeklődsz, jegyezd: Tamás Réka (1,78 m, bal oldali átlövő), Mátis Henrietta (1,73 m, játékszervező), Hegyeli Emőke és Kovács Ágota, és tedd oda: a jók között ők a jobbak. Vágyam? Összetartani ezt a csoportot, s eljutni vele a junior I-es korosztály végéig, aztán pedig a KSE-vel közösen összehozni egy A-osztályos kézdivásárhelyi csapatot!
Ha kosárlabda, akkor Farkas Alpár és ötven tanítványa, valamennyi fiú. Alpár, bár volt korábban is kosárlabda a Nagy Mózes SK-ban, nulláról indult el, s most van egy junior II-es, egy junior III-as, egy minikosár- (10—11 évesek) és egy ,,bébi"- (kilencévesek és fiatalabbak) csoportja. Az első három csoport részt vesz az országos bajnokságon. Az edzéseket a Turóczi Mózes Általános Iskola, a Gábor Áron Iskolaközpont és a Nagy Mózes Líceum termében tartja. Szatellitcsoportok működnek Gelencén (Bartók Barna, Csüdör Emese irányításával), Bereckben (ifj. Kovács Ernő és Ioan Minescu) és Kovásznán (Ioan Minescu), így aztán nagyobb, tágasabb a válogatás lehetősége.
— Milyen a kapcsolat a B-osztályos fiúcsapatot és a női juniorcsoportokat futtató KSE-vel?
— Remek, kifogástalan és példamutató! (Szerk. megjegyzés: Lám-lám, így is lehet sportolni Kézdivásárhelyen!!!) A jó összhangnak, a szorgalmas munkának eredménye az egyre jobban működő kosárlabdaélet. Hadd említsek meg néhány ígéretet is: a gelencei Bedő Árpád (1,97 m magas, junior II-es), Derzsi Zoltán, Hengán Hunor, Tamás Áron — a junior III-asok, Adi Rusu és Tatner Arnold a minikosarasok közül. A cél: a két nagyobbik csoporttal eljutni egészen az elődöntőig, a minikkel pedig az 5—10. helyek valamelyikén zárni a verseny utolsó szakaszát, ezen túl pedig válogatott játékosokat nevelni. A kívánságom? Megköszönöm a szülőknek, az iskoláknak és a szponzoroknak a támogatást. Aztán élek a lehetőséggel, s elmondom, hogy minden kedden 17 órától válogatást tartok a Turóczi Mózes-iskola sporttermében, ide várom az 1999-ben és utána született gyerekeket.
Labdarúgás. Nem a legjobb periódust fogta ki Csengeri Attila, hiszen miután mélyröptére váltott a város felnőttlabdarúgása, most mindenki a Nagy Mózes Sportklub általa edzett egyerekeitől várja a ,,megváltást". Nem áldott dolog ezzel a gondolattal feküdni, kelni és dolgozni egész nap. Csengerinek 53 tanítványa van, 18 a C-kategória, 20 a D-kategória bajnokságában szerepel, 15 pedig a kezdők csoportjában. Az edzéseket a líceum zöld gyepes pályáján és a Sinkovits-stadionban tartják a gyerekek, kiknek soraiból kiemelkedik Oláh István, Ionuţ Axinia, Koncz Tamás, Gáll Attila, Pászka Lóránt, Vulcan Ádám, Incze Zsolt...
— Tudom, mi az elvárás — így Csengeri —, s ami tőlem telhető, megteszek mindent. Ha adottak lesznek az anyagi feltételek, négy-öt éven belül újra lehet jó csapata Kézdivásárhelynek.
A beszélgetést zárjuk Dobolyi Aladár szavaival: Azt hiszem, valamennyiünk véleményét tolmácsolom, amikor köszönetet mondok a minden irányból érkezett segítségért. Adja Isten, hogy így legyen ez a jövőben is. Ami pedig minket illet, kívánom, hogy mindenik kolléga tartsa meg munkakedvét, s ezt a munkakedvet sugározza át a gyerekekre, hogy eleget tehessünk a város elvárásának, s hogy valóra válthassuk kitűzött céljainkat.
