Az összetett versenyek "játékszabályai" évtizedeken át nem kedveztek a sprintereknek. A japán Suzuki Keichi például a négytávú összetett világbajnokságokon menetrendszerűen nyerte az 500 méteres számot, de egyszer sem tudott az összetett dobogójára állni, de még közelébe se kerülni.
Változtatni kellett volna a szabályokon... Egyszerűbb volt, ha a nemzetközi szövetség, az ISU külön világbajnokságot ír ki a sprinterek számára. Ez mind a férfiaknál, mind a nőknél az 500 és 1000 méteres távokat veszi igénybe úgy, hogy ezeket két egymás utáni napon kell lefutniuk a világbajnokság résztvevőinek.
Az első sprint-világbajnokságot 1970-ben rendezték, az első világbajnoki címet a szovjet Valerij Muratov és a szintén szovjet Ljudmila Tyitova nyerte. A négy évtized alatt a legeredményesebb sprinternek a szovjet Igor Zselezovszkij és a keletnémet Karin Enke bizonyult 6—6 világbajnoki címmel. Ötöt nyert a német Monique Garbrecht és négyet az amerikai Eric Heiden meg a kanadai Jeremy Wotherspoon.
A hét végén, egészen pontosan január 22—23-án a hollandiai Heerenveenben újabb világbajnokságra kerül sor. Ezen dől el, hogy folytatódik-e a német leányok fölénye s a férfiaknál az észak-amerikaiak külön viadala, vagy jön Távol-Kelet felől az új hullám, s megkezdi írni a világbajnokságok történetének legújabb fejezetét. (á)
