Minden bizonnyal elállt a lélegzetük az ellenzékieknek, amikor hallották, saját kénye-kedve és pártja érdeke szerint kívánja átgyúrni a választójogi törvényeket is.
Vagdalkozó stílusa nem új, de jelzi, nem mondott le arról, hogy a gazdasági visszaesést és a válságot saját elképzelése és tanácsadói rögeszméje szerint kezelje, kezeltesse. Kijelentette: nincs szükség az úgynevezett nemzetféltők siránkozására, akik mást sem hajtogatnak, csak hogy gazdaságélénkítő csomagok kellenének, Románia ― hallhatták, akik még figyelnek az államelnöki szózatokra ― az IMF és az unió által megszabott úton halad tovább, pénzt is, elképzeléseket is kizárólag külföldről vár.
A fellengzős kinyilatkoztatások után alig egy nappal megszólalt Jeffrey Franks, az IMF romániai megbízottja is, mondván: legnagyobb keserűségére Románia gazdasága kétéves gyámkodásuk dacára sem fordult növekedőre. Elismerte, hogy Bukarest buzgólkodik a költségvetést és a pénzügyi fegyelmet illetően, mégis a reformok alig döcögnek, és sem a nemzetközi pénzintézeteknek, sem az Európai Uniónak nem sikerült az országot a válságból kisegítenie, a gazdaság motorjait újraindítania. Kiderült: az IMF a múlt nyár eleji tárgyalásokkor nem lelkesedett a fizetések 25 százalékos csökkentéséért és az áfa ötszázalékos emeléséért, de Băsescu a nemzeti bank kormányzójának álláspontját fogadta el, miszerint semmi szükség addig a bruttó hazai termék növelésére, a fogyasztás serkentésére, míg a gazdaságot nem rázzák új gatyába. A terv kisiklott-forma, Mugur Isărescu mossa kezeit.
Băsescu meg heherészik, áldozati kormánynak óhajtja láttatni a Bocét, és ahányszor teheti, elparentálná a polgáraira figyelő, segítő államot.