Sokat gondolkodtam, megírjam-e véleményemet a decemberben Marosvásárhelyen lezajlott SZKT-ülésről, ahol Markó Béla szövetségi elnök bejelentette, hogy a február végére időzített kongresszuson nem pályázik az RMDSZ elnökségére. Nem tudtam eldönteni, mi lehetett az oka e hirtelen döntésnek, és bár örvendtem neki, kerestem a magyarázatot. Íme, mire jutottam.
Az RMDSZ-nek a legutóbbi Boc-kormányban való részvétele miatt semmi esélye elérni az ötszázalékos parlamenti bejutási küszöböt, bárki lesz az elnöke. Ki fognak esni, mint legutóbb a Nagyrománia Párt. Markó húszévi politizálás után ,,öreg" rókaszimattal érzi, hogy az RMDSZ uralma, hatalma a végét járja — miért lenne ő az, aki e kudarcot elviseli? Előrelátó politikusként átengedi másnak azt, ami be fog következni, ő pedig marad továbbra is a zsírosbödön közelében. Hiszen ő vitte be a kormányba a szövetséget, és az ő elnöksége alatt jutottak mások is a zsírhoz. 2010-ben annyiszor elhangzott már (a fontosabb kormányhatározatok előtt tévében, rádióban, újságban), hogy a türelem végső szakaszába jutottunk, ha a kormányban nem hallgatják meg az RMDSZ javaslatait, felbontják a koalíciós egyezséget, és ki fognak lépni — aztán mégis maradtak. Hosszú lenne felsorolni a megszorító törvényeket és kormányrendeleteket, csak a legutóbbit, az ezer lej alatti nyugdíjak megadóztatását említem. Ez egészségbiztosítás címen történik, de mindegy, hiszen ugyancsak a mi pénztárcánkat könnyíti...
Markó visszavonulásának másik oka lehet, hogy a román pártok élén már mindenütt megtörtént a váltás, komoly verseny után került ki az új vezető, csak nálunk van régóta egy jelölt, egy győztes. Egyszóval, ideje lenne a változásnak.
Harmadik okként a Tőkés László által kezdeményezett új párt megalakulását látom, mellyel a leköszönő RMDSZ-elnök eleve röviden elutasította az együttműködést (,,nincs rá lehetőség"), megfeledkezve arról, hogy kinek a jóvoltából lehetett sikeres az RMDSZ az európai parlamenti választásokon. Ha ez az új párt bekerülne a parlamentbe, az valóban az RMDSZ legnagyobb kudarca lenne.
Ami a február végi kongresszust illeti, az elnöki tisztségre pályázó három jelölt bemutatta elgondolásait, terveit, és készülnek a megmérettetésre. Egyikük (neveket nem sorolok, hisz mindannyian ismerjük) autonómiával rukkolt elő (ezt kaptuk minden választás előtt a jelenlegi elnöktől is), a másik, aki Markó Béla jelöltje, az elavult doktrína továbbvivője, a harmadik háromszéki, de őt még a vályú közelébe sem engedik. Igazuk van azoknak, akik szerint az RMDSZ-ben a háttérből meg akarják akadályozni, hogy egyenlő feltételek mellett mérettessenek meg a pályázók, hiszen az egész szövetségi gépezet kizárólag Kelemen mellett kampányol. Tehát a kongresszus lefolyása így nézne ki: Markó Béla búcsúbeszámolója a 18. évi elnöksége alatt elért sikerekről, eredményekről (hiányosságok nélkül), véget nem érő, hatalmas, taps és a brancsbeli küldöttek könnyhullatása, majd Kelemen Hunor megválasztása. Taps, és jöhet a következő kongresszus.
A legjobban mégis az bánt, hogy a még RMDSZ-elnök Markó is inkább a zsírosbödönt választja, mint a magyar állampolgárságot. Jó útravaló a fiatal nemzedékeknek!
Lőrincz Béla, Sepsiszentgyörgy
