Tél van, legalábbis a naptár szerint, de nincs hó, és ez nagy baj a gazdának, kifagy még a zsenge gyökere is az ősszel elvetett gabonának. Nem lesz, ami beleolvadjon tavasszal a földbe, szegényes lehet a talaj víztartalma. A rágcsálók viszont élvezik a gyenge telet, könnyen átvészelik, nem tizedeli őket a hideg, számíthatunk rá, tavasztól rohamosan szaporodnak. Most lenne a trágyázási időszak, de a szekérrel nem lehet rámenni a ragadós földekre. Hó kéne a trágyának is, olvadáskor az vinné be a talajba. Mindez azonban nem a gazdától függ, a Fennvaló így adja, így fogadják el. De mivel is foglalatoskodnak ilyenkor, télvíz idején a gazdák? Erre a kérdésre kerestük a választ.
Hátrányban a termelő
Kökösben úgy tíz-tizenöt gazda foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasággal, tervezetten piacra termel. Ők művelik meg a falu mezejének legnagyobb részét. Nemcsak sajátjukat, bérelnek is földet, úgy hat mázsa gabona az évi árenda.
Stanciui Sándor az Alszegben lakik. Hatvanhektáros gazda, de farmját vegyes termelésűre állította be, jószágot is tart. ,,Ha nem megy az egyik, megélünk a másikból" — mondja. Csakhogy az állattenyésztés is egyre kevesebbet hoz a konyhára. A malacos gőlyének, a 15 szarvasmarhának egyre drágább a takarmány, ráadásul olcsón vásárolják fel a tejet. Helyi tejfeldolgozónak adja a tejet, de lassan ,,alig jön ki a lépés". Több mint harmincezer liter a tejkvótája. 2009-ben tehenenként 500 lej támogatást kapott, 2010-re már csak 400 jár, aztán vége is a támogatásoknak. 80 banis tejjel nem lehet fenntartani az állatállományt, ha így megy, meg kell gondolni, nem jobb-e felszámolni a tehenészetet — mondja a gazda.
A szarvasmarhával szemben egyre jobbak a kilátások a repce-, kukoricatermesztés terén. Erre van igény, és a termelési költségek sem szöknek az égbe. Burgonyát csak 4—5 hektáron termeszt Stanciui gazda, azt is azért, mert ebből jön a pénz az őszi munkákra. Az igaz, hogy a gabona nagy részét a bellérek viszik el. Ősszel átlagosan hatvan banit adtak a kukorica kilójáért, a piacon viszont már nyolcvan baniért kínálták. A bodzafordulói piacon most már elérte, sőt, kezdi meghaladni az egylejes kilónkénti árat is. Ezt a visszás helyzetet — amikor a termelő kapja a kevesebbet, és a kereskedő fölözi le a hasznot — lehetne kiküszöbölni a szervezett értékesítéssel. Ehhez viszont szakképzett emberek kellenek, akik ismerik a kereskedés csínját-bínját. A gazda év elején szerződne, ősszel szállítaná a terményt, megkapná a pénzét — így kellene ennek működnie.
Stanciui gazda nem pályázhatott a 112-es kiírásra, mert nincs meg a kellő iskolai diplomája, nem líceumot végzett, hanem szakiskolát. Jogos a kérdés: vajon nem a szakiskolában lehet jobban megtanulni a gazdálkodást, gépjavítást, vagy bármilyen szakmát, ahol kétkezi munkával keresik meg a mindennapit? A nagy pályázatokkal szinte nem érdemes foglalkozni. Akkora az önrész, olyan követelményeket kell teljesíteni, hogy a végén, a számvetéskor az ötvenszázalékos támogatásból alig marad meg húsz-huszonöt. Az állattenyésztési, földalapú támogatások igénylése nem okoz különösebb gondot, a baj az, hogy sokszor épp akkor kell a papírral foglalkozni, amikor a legtöbb a munka a farmon is — összegez a gazda.
Most, télen a gépjavítás a legfontosabb. A traktort, kombájnt, szerszámot elő kell készíteni a tavaszi munkákra. Mezőgépészeti szakszerviz nincs a környéken, így maga végzi a gépészmunkát, édesapja is segít neki. Alkatrész hál’ istennek, kerül, a külföldi felszereléshez is egy-két nap alatt küldik a szükséges dolgokat. Kora reggel, majd este is az állatok ellátása, istállótakarítás, fejés, tejleadás — ez a napi program. Az asszony, gazdánk felesége, Dalma a háztartást vezeti, s neveli másfél éves gyereküket. A nagyobbik lány, a hatéves Adélka már óvodás. Ha véget ér a gyermeknevelési szabadság, visszatér a községházába dolgozni.
Erő s egészség legyen
Az idősebb nemzedék kitart a hagyományos mezőgazdaság mellett. Nem hagyják a lovat, azzal végeznek el minden lehetséges munkát. Sajnos, egyre kevesebb lovat látni faluhelyen. A kökösi lovasgazdák egyik élenjárója Nagy Barabás. 76. életévét tapossa, de azt mondja viccesen, ő csak 56. Mire felesége, a négy évvel fiatalabb Julianna annyit fűz hozzá: úgy gondolod te... Délelőtt tíz óra után tértünk be portájukra, a házban tesznek-vesznek, már túl a reggeli dologidőn. A gazda ellátta az állatokat, a háziasszony odatette az ebédet főni.
Nagy Barabás
Mindketten egy életet töltöttek le a kollektívben. Az asszony fejőként dolgozott, de nem volt ritka, mikor egy hónapon keresztül nap mint nap pityókaszedni vitték. Nyilván a napi kétszeri fejés mellett. És mit kap ma? Férjével együtt hatszáz lej nyugdíjat. És szerzett egy olyan derékbetegséget, hogy maholnap fel sem tud egyenesedni. Nem is akar arra gondolni, hogy egyszer akár mozgásképtelenné is válhat.
Ketten vezetik a gazdaságot. Négy szarvasmarha kérődzik az istállóban. A legöregebb 14 éves, a többiek a leányai. Bevált, jó fajta, ezért tartják. A tejet a még mindig "ICIL"-nek mondott tejgyár viszi el. Nincs baj a fizetéssel, de a tej literéért keveset adnak. A tehenek mellé bekötve a gazda szeme fénye, a jó húsban lévő kanca. Látszik az állaton, nem hiába a falu egyik legjobb lovasgazdája Barabás bácsi. A disznók sem hiányoznak az ólból. Egyet levágnak karácsonyra, egyet év közben. Egyet kap a városon élő leány és unokája, egyet pedig eladnak.
Így megy az élet a Nagy portán. Amíg van erő, egészség, működik a gazdaság. Hogy ki veszi majd át a mezőgazdaságot? Sok családban, és nemcsak Kökösben, felteszik ezt a kérdést.
Érdeklődést várnak a gazdák
Isten háta mögötti helynek tűnik a januári ködben Kisborosnyó. Alig lehet kiolvasni a falukapun díszelgő cifra írást: Drum bun, majd mellette a büszke Székely falu feliratot.
A mezőn nem látni gazdát, pangó vizek uralják a határt, még gumicsizmával is nehéz lenne ott caplatni. Bagoly Sándorral a faluvégi kis üzletben találkozunk. Elvégezte a reggeli munkát, most már van idő szólni egyet az üzletessel, a boltba betérő falustársakkal. Kilenc és fél hektáron gazdálkodik, de állatokat is tart. Hét fejőse van, a Covalact viszi el a tejet. Nem ad nagy pénzt literéért, de legalább rendesen fizet — mondja. Saját fogyasztásra tart disznót, juhot, ezekből kerül ki az ennivaló. A földeken gabonát, takarmánynövényeket termel. S bár látni, hogy az ág is húzza, derűlátóan mondja Sándor gazda: meg lehet élni a mezőgazdaságból, sőt, haladni is lehet. Igaz, egyre kevesebbet tudunk félretenni, de a sok munka nem marad soha eredmény nélkül. Sőt, a különböző támogatásokról, szubvenciókról is kedvezően vélekedik — hiszen minden kis pénz jól jön.
Bagoly Sándor
Gondban sincs hiány. Nem értékelik a gazdatársadalmat, nem kérdezik gondjaikról, bajaikról, netán arról, mit is szeretnének, hogyan lenne számukra könnyebb a gazdálkodás. Elvárnák, és nagyon hasznos lenne, ha a mezőgazdasági igazgatóságtól, más hivataloktól vagy akár a polgármesteri hivataltól kijönne néha valaki a falvakba, Kisborosnyóra is. Felvilágosítanák őket a törvényekről, hogyan lehet ilyen-olyan pályázatokhoz, támogatásokhoz hozzájutni. A hivatalnak is jobb lenne, nem tudatlanul, felkészületlenül mennének oda a gazdák — véli. Az igaz, a gazdáknak is jobban össze kellene fogniuk. Ha gazdakör, egyesület lenne, ezt-azt közösen is el lehetne végezni. Régebben a szarvasmarhatartók hoztak létre egyesületet Kisborosnyón, de ma már nem működik.
Akinek nincs bejegyzett vállalkozása, nem kap gázolaj-támogatást. De a traktorba ugyanúgy kell, mint a nagygazdának. Sőt, még több is, hiszen a régi traktorok sokkal többet fogyasztanak, mint a korszerű gépek.
Aztán ott vannak a vadkárok. Vaddisznók, szarvasok dézsmálják a határt, de kártérítést senki nem fizet. Oda jutottak, hogy a vadak dúlta tagokba csak olyan növényeket tehetnek, amit nem kedvelnek az állatok. A belvizekkel is meggyűlt a bajuk, úszik a határ. Szükség lenne levezető árkokra, de legalább az utak menti sáncok megtisztítására.
A kézi munka is hiányzik, nem lehet napszámost kapni. Aki valamirevaló munkás volt, szerette a dolgot, elment Magyarországra. Az itthon maradt napszámosok délelőtt az ebédet várják, délután a pálinkát, de a munka nem kell nekik. Azért mennek el napszámra, hogy legyen pénz estére az italra — meséli tapasztalatait Bagoly gazda. Ezért lassan visszaállnak a kalákás rendbe. Segítenek egymáson. Sándor traktorjával lekaszálja a szomszéd füvét, az segít neki a saját szénáját feltakarni. Mint hajdanán a székely közösségekben.
Most az ideje az év tervezésének. El kell dönteni, melyik tagba mi kerül, de ez pénz kérdése. Attól függ, hogy tudunk-e műtrágyát, motorinát, vetőmagot venni. De csináljuk, s lesz belőle valami, a jövedelmet pedig fejlesztésbe akarom tenni — körvonalazza idei céljait Bagoly Sándor.
Tavaszig rendbe kell szedni
Túlélési módszerek
Egylovas szekér cammog a régi szemerjai sáros utcán. Középkorú ember vezeti a lovat. A jószág bajszára ráfagyott a zúzmara, orrlikából gőzölög a pára. Fát visznek a szekéren. Karnyi ágakat, hosszúban. Azt kéri a gazda, ne írjuk ki a nevét, s le se fényképezzük. Előpatakról jött a fát eladni. Megvan a kuncsaft, minden évben kér három-négy szekérderéknyi növést. ,,Az az igazság, hogy nem pénzért vesszük a fát. Lassanként gyűjtjük össze. Gyalogszekérrel hordjuk le az erdőről, ha meg is fog az erdész, egy hátnyi ágért nem szól semmit. Mikor összegyűl egy szekérrel, eladjuk. Egyebet úgy sem lehet csinálni, s így megjön a pénz a tavaszi munkára" — meséli. De ha egy szekér fával fogja meg az erdész, abból baj is lehet — mondjuk mi.
— Eddig nem volt baj. S ismernek is. Nyáron a mezőn dolgozunk, de nyáron, s télen is az erdőbe is járunk napszámba. Az a helyzet, hogy amit őszig összeszedünk, az elmegy tavaszig, s ha a fa nem lenne, nem tudnánk újrakezdeni az évet — magyarázza a gazda, akit nem is lehet megszólni a fával való feketézésért, hiszen ez neki amolyan, divatosan fogalmazva: túlélési technika.
